„MIKOR ÉBREDÜNK FEL A MÉLYALTATÁSBÓL”?

 

 

 

Miközben a kormány csitítani próbálja a kedélyeket, igazi vészhelyzet van az egészségügyben.

 

Nagy lehet a baj, ha már az egészségügyi szakdolgozók is riadót fújtak, de nemcsak az orvoshiány miatt, hanem a szűkös költségvetési források miatt, és az egyre romló betegellátási feltételek miatt is. Egyre rosszabb körülmények mellett kell emberfeletti helytállást tanúsítaniuk a szakdolgozóknak. A kormány szerint viszont, minden a legnagyobb rendben van, a betegek feleslegesen nyafognak, feltupírozzák a bajokat.

 

Honnan is tudnák a kormánytagok a valós helyzetet, akik egy tüsszentés után, ha telefonálnak, máris elvégeznek rajtuk mindenféle vizsgálatot. A VIP ellátásban részesülőknek azonnali és a legjobb ellátás jár. Extra ellátás hálapénz nélkül, ez jár a „mindenhatóknak”. Emiatt nem érzékelnek abból semmit, ha a hétköznapi emberek az ellátatlanságba halnak bele. Sőt még hitetlenkednek is azon, hogy ez hogyan létezhet? 

 

Olyan rossz az egészségügyi ellátás, hogy az emberek többsége csak akkor megy már orvoshoz, ha komoly panaszai vannak, vagy sürgős orvosi segítségre van szüksége. A végső segítségkérés azonban lehet, hogy az „utolsó” utat jelenti számukra.

 

 

http://propeller.hu/itthon/3265869-hazakuldtek-korhazbol-orakkal-kesobb-meghalt-negygyermekes-anya

 

Egy négy gyermekes anya is hiába került időben a kórházba, onnan órák múlva mégis hazaküldték, de másnapra otthonában elhunyt az ellátatlanság miatt. Egy kifordult bokájú fiatalember saját maga szervezte meg a lakóhelyétől távol lévő kórházban a lábműtétjét, mert a lakókörzetében napokig csak hitegették, de nem műtötték meg orvoshiányra hivatkozva! Hány ilyen esetnek kell még megtörténni, hogy felébredjünk a „mélyaltatásból” emberek? Évek óta arról ír a sajtó, hogy rengetegen halnak bele az ellátatlanságba.

 

Ez már igazi vészhelyzet:

 

http://rtl.hu/rtlklub/fokusz/amikor-az-ember-tehetetlen

 

Naponta tűnődöm el azon - krónikus betegként jól ismerve az egészségügy helyzetét - hogy milyen vastag bőr van azoknak a képén, akik azt nyilatkozzák, hogy csökkennek a várólisták, egyre javul az egészségügyi ellátórendszer.

 

Hát, akkor most jól figyeljen mindenki arra, amit lassan mondok el, hogy mindenki megértse!

 

Nem a levegőbe beszélek, hanem hiteles forrásanyagokból tájékozódva próbálom elemezni és „megérteni a megérthetetlent”, hogy miért csak „ennyit ér” az életünk?

 

Ez a kormány még ellenzékiként, hatalmas felháborodással megfűszerezve népszavazást rendezett a 300 forintos vizitdíjról! Ma viszont már arról szólnak a sajtóhírek, hogy a nyugdíjasok is fizessenek „valamiféle adót”, ha „valamilyen” egészségügyi ellátást szeretnének!

 

Ellenzékiként 2009. év végén „aktív eutanáziáról beszéltek” a most hatalmon lévők. Akkor, év végén elfogyott az egészségügyre szánt költségvetési pénz. Akkor, türelmet kért a szocialista kormány a betegektől. Kérték, hogy a 2009. december utolsó két hetében előírt műtétek elhalasztását a betegek vegyék tudomásul, mert csak a sürgős műtétekre van pénz a kasszában.

 

Ha akkor, ez hatalmas felháborodást okozott, most miért nem okoz?

Miért nem okoz az sem, ha most rengeteg beteg hal bele az ellátatlanságba?

 

A weborvos.hu hírportálon olvashatunk „aktív eutanázia az egészségügyben”címmel, az akkori vádaskodásokról:

 

http://www.weborvos.hu/hirek/fidesz_aktiv_

eutanazia_egeszsegugyben/141548/

 

Mi történt azóta?

 

Ma már kész horror az egészségügy helyzete!

 

Ma már attól sem rendülünk meg, ha gyermekek, vagy kismamák halnak meg az orvosi mulasztások miatt!

Akik szólni mernek ezért, azokat félrelökik és elnémítják, a civil érdekvédőket is!

Minden állami jogorvoslati lehetőség el van némítva, be van szüntetve! 

 

Ennek a kormánynak az első intézkedése az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetése volt, még 2010. augusztus 31-én. Aztán a Betegjogi Közalapítvány felszámolása következett 2011. február 1-től. Majd később az ÁNTSZ vette át ezeket a feladatokat, de mára már beolvadt az is és a Betegjogi Dokumentációs Központ is – ahová eddig a betegpanaszok befutottak – most átkerültek a Kormányhivatalhoz. Így aztán csak a kormánynál panaszkodhatunk, ha súlyos betegjogi panaszunk van, de ott a „kutyát sem érdekli”, ha mulasztás történik, mert szerintük rendben van a betegek helyzete.

 

Az orvoshiányról rengeteg sajtó-média hír jelent meg az utóbbi években. Nyíltan írnak a gondokról az orvosi szaklapok is. Például a Medical Tribune havilap XV. Évfolyam 1. szám (2017. január 30-án) érdekes adatokat közöl a magyarországi orvos létszámról:

 

„A KSH legfrissebb Egészségügyi statisztikai évkönyve szerint 2015-ben 63.460 orvos volt, ám a valóságban csupán 35.854-en tevékenykedtek a hazai egészségügyi ellátásban. A mutatók folyamatosan romlanak. Több szempontból is érdekesek az adatok, mert 2005-ben még csak 35 ezer orvos szerepelt a nyilvántartásban, míg 2015-ben már 63 ezer volt. Az adatbázisban szereplők nagy része azonban nem végez aktív betegellátást” – erről ír az orvosi szaklap.

 

 

Ha 2015. évben is csak 35 ezer orvos végzett aktív ellátást, akkor a laikus beteg is kikövetkeztetheti azt ebből a leírásból, hogy hiába nő a nyilvántartás szerint az orvosok száma, azok az aktív betegellátásban ugyanannyian vesznek részt napjainkban is (35 ezren), mint egy évtizeddel ezelőtt, miközben a társadalom korösszetétele folyamatosan öregszik. Az alapellátást igénybevevők közül egyre több lesz a 60 év feletti beteg, de az őket ellátó háziorvosok átlagéletkora is 60 év körüli. Az elöregedő társadalom nehéz jövő elé tekint. Komoly kihívásokkal kell szembenézni az egészségügy és a nyugdíjrendszer területén is.

 

A fiatal orvosok elmennek külföldre, miután a szakorvosi vizsgákat sikeresen leteszik. Az idős orvosok pedig elfáradnak és a sajtóhírek szerint közülük sokan betegebbek, mint a betegeik.

 

A hírek szerint már a sürgősségi ellátásban is komoly gondok vannak a nagy orvoshiány miatt.

 

Mi lesz így velünk, betegekkel?

 

Mi van, ha baj van Doki?

 

Ellátás hiányában mehetünk a temetőbe?

 

Szép kilátások!

 

Senkit sem hagyunk az út szélén? Ott nem hagynak minket, csak az árok mélyén?

 

 

Emberek! Mikor ébredünk már fel a „mélyaltatásból”?

 

/Demeter Éva/