„UTOLÉRT MINKET A RETTEGÉS FOKA”
 

Azt mondta egyik érdekvédő aktivista társunk, hogy pozitív dolgokról is kellene már írni, nem csak mindig a bajokról.

 

Igaza van.

 

Nagyon szeretnénk örömteli hírekről is beszámolni, de a sors mindig úgy hozza, hogy szomorú történetekkel keresnek meg minket. Így volt ez a múlt héten is, amikor 4-szer kellett mentőt hívni egyik ismerősünkhöz.

 

Egyik aktivistánk a történetben szereplő házaspárt 30 éve ismeri. Az asszony 10 éve kényszerült kerekes székbe, amikor agyvérzés miatt lebénult. A férje is hasonlóan járt két évvel később. Eddig is nehéz volt az életük, hiszen ez a fajta kiszolgáltatottság lelkileg is nagyon megviselte őket.

 

Sokat panaszkodnak, hogy alig tudnak bejutni a hivatalokba és a közintézményekbe. Az akadálymentesítés problémáival szembesülve a tömegközlekedés is megalázó számukra. Elmondták, hogy előfordul, hogy még a szakadó esőben is másfél órát várnak, hogy egy buszvezető kegyeskedjék kiszállni a vezetőfülkéből, hogy feljuthassanak a járműre.

 

Ha az elektromos kerekesszék meghibásodik, annak a szervizelése sem egyszerű. Volt rá példa, hogy az asszony 4 héten át kétségbeesetten várta, hogy mikor juthat már ki a lakásból végre a szabad levegőre, mert csak elektromos kerekesszékkel tud közlekedni. A szerviztől több mint egy hónap után kapta vissza azt.

 

Az elmúlt héten a férjéhez mentőt kellett hívni, akit az urológiai ambulanciára szállítottak. Katétert kapott, de újabb problémák jelentkeztek. Másnap újra mentőt kellett hívni hozzá. A mentősök újra elvitték az urológiára, ahonnan ismét hazabocsájtották, miután ellátták a férfit. Két nap múlva újabb rosszullét után ismét jöttek a mentősök. Ekkor, már harmadszorra jártak náluk. Az asszony mondta a mentősöknek, hogy probléma van a férje beszédével is, alig lehet érteni időnként, hogy mit is akar mondani. Kérte, hogy vizsgálják ki alaposan. A mentősök megígérték, hogy elviszik a sürgősségire, de ott nem jártak, csak újra az urológiára vitték ismét, majd onnan megint hazahozták.


Nem küldték el például agyi CT-re, már csak a negyedik alkalom után. Kiderült, hogy újabb agyi infarktusa van, feltehetően napokkal ezelőtt elkezdődhetett ez a probléma is nála. Ekkor már felvették az intenzív osztályra, ahol közölték a családdal, hogy az előző állapotának a szinten tartására kevés esélyt látnak. Valószínű, hogy, ha a hozzátartozók nem tudják megoldani az otthonápolását a súlyos állapotban lévő betegnek a későbbiekben, akkor intézetben történő elhelyezéséről kell gondoskodni a családnak majd.


A fél oldalára lebénult feleség maga is ápolásra és segítségre szorul. A házi ápolási szolgálat csak rövid időt tölt el náluk. A legfontosabb teendőket látja csak el a kerekes székes házaspár otthonában, mindössze napi fél, vagy maximum egy órát tölt ott, de azt is csak munkanapokon. Egész napos segítséget sehonnan sem tudnak igényelni. A két felnőtt gyermeküknek a munkahelyen sokat kell dolgozni. A fiuk olyan munkakörben dolgozik, hogy az országot járja és kb. kéthetenként külföldre is kell utaznia. A lányuk is napi 10 órát dolgozik és az utazással együtt már fél napot elvesz tőle a munkahely, de gyermek is van, így csak hétvégeken tudnak besegíteni a súlyos beteg szülőknek. Ápolási díj igénybevételéről szó sem lehet, mert a lakáshitelt még törleszteni kell.

 

A 40 év körüli gyermekeknek nagyon nehéz a helyzetük, mert, ha a papának intézetben történő elhelyezését javasolják az orvosok, akkor még a szülőtartás rémképe is fenyegeti őket. A fiatalok lakása nem akadály mentesíthető. A szülők akadálymentesített lakásában nem férne el a család. A kerekes székes asszonynak a lakásfenntartási és megélhetési költség rendkívül megerőltető lenne, ha egyedül kellene állni minden költséget.

 

A férj szociális otthoni elhelyezésére, a magas térítési díj megfizetésére, nincs a családnak anyagi forrása. Ilyen körülmények között a család ingatlanjainak eladása és egy nagyobb lakás vásárlása, az nem egyszerű feladat. Az esetleges összeköltözése a családnak beláthatatlan időn belül nem teljesülne, ezért is reménytelen a helyzetük.

 

„Utolért minket a rettegés foka, fogalmunk sincs, hogy most mi lesz velünk, ha a férjemet kiadják a kórházból”- kesergett a kerekes székes rokkant asszony.        

 

A 2016. július 1-től a törvénybe iktatott szülőtartási kötelezettség nagyon sok család jövőjét döntheti romba. Kapták ezt úgy a nyakukba a családok, hogy közben azt ígérték nekik, hogy „senkit sem hagyunk az út szélén”.

 

Itt a szomorú valóság, mellyel sokunkat elérhet majd a rettegés foka:

 

 http://kettosmerce.blog.hu/2016/07/17/mit_muvel_a_magyar_kormany_az_idos_emberekkel