AMIKOR A SZÍV HANGJA SZÓL HOZZÁNK

 

       

 

 

                       

 

Valahol Európában, valahol Magyarországon, egy pici házban, él egy kislány a beteg édesapjával.

 

Az ő életük nem mese, hanem egy igaz történet. Személyesen is ismerem a nehéz helyzetüket. Az apa 67% mértékű egészségkárosodott lett fiatalon, de 2012.évben elérkezett a kegyetlen változás az életébe. Megszűntették a rokkantsági nyugdíjat és egy rendkívül szigorú felülvizsgálati rendszer váltotta fel az addigit. Életkor szerint diszkriminálták az érintetteket és nem a betegségeik súlyosságát nézték. A fiatalabb betegeket kitaszította magából az ellátórendszer. Így járt az apa is a következő soros felülvizsgálaton. Évekig kereste az igazát a jogorvoslati úton, egyetlen fillér pénzellátás nélkül.

 

A reménytelen helyzetükben a férfi már a végsőkig elkeseredett volt, amikor még az anya is elhagyta őket. Ott maradt egyedül a saját kilátástalan helyzetével és a gyermekével. Az utolsó segélykiáltásait mi hallottuk meg, amikor segíteni próbáltunk neki a hivatalos ügyek intézésében. Láttuk, hogy az emberség még a hivatalnokokban sem szólalt meg irántuk. A merev jogszabályokhoz ragaszkodva alig kaptak segítséget, hogy elkerüljék azt, hogy földönfutók legyenek. A férfi kétségbeesetten gondolt arra, hogy mi lesz, ha elveszik tőle a kislányát, ha nem lesz képes pénzellátás nélkül eltartani. Hónapokig tanulmányozták a hivatalokban a helyzetüket, mire végre segélyhez juthatott a férfi. Addig, mi civil önkéntesek segítettük őket át az életük legnehezebb időszakán. Élelemmel, ruhával, cipővel, iskola-felszerelésekkel, stb. Kitartó küzdelemre biztattuk az apát, aki folyton azon aggódott, mi lesz, ha elveszik tőle a kislányát, ha nem lesz képes eltartani és felnevelni őt.

 

Az apa még betegebb lett, mint azelőtt volt, a sok testi-lelki kíntól. Közben, pont az ellehetetlenült élethelyzetük miatt a sajtó-média nyilvánossága elé került az ügyük. Ennek hatására egy férfi jelentkezett, hogy szeretne az apának segíteni. Életmentő volt számukra akkoriban a pár alkalommal küldött pénzadomány és csomag, amit az ismeretlen jótevő férfi küldött számukra.

 

A kimerült apa a meghatottságtól könnyezve mesélte el nekünk, hogy vannak még férfi „Angyalok” is. Közben a jótevő férfi időnként érdeklődött nálam, hogyan alakul a rokkant apa és a kislánya sorsa. Mi kitartó küzdelemre biztattuk a súlyos beteg apát, akinek végül is elismerték az újabb orvos-szakértői felülvizsgálaton, hogy valóban komoly egészségkárosodott és újra ellátásra jogosult lett. Azóta, hogy sikerült megkapaszkodnia és kikerülni a lehetetlen élethelyzetből pár ember összefogása által, most már anyagilag picit könnyebb nekik.

 

Nemrég jelzett a telefonom, a beteg apa hívott. Visszahívtam a rokkant férfit, mit máskor is, ha keresett. Meghatódva újságolta el, hogy a jótevő férfi „Angyal” karácsonyra megint küldött neki pénzt, hogy ne nélkülözzenek. Beszélgettünk arról is, hogyan élnek most. A férfi, aki egy éve még nagyon elkeseredett volt, most azt mondta, hogy már nagyon boldog, mert a kislánya jól tanul, négyes ötös jegyei vannak. Megnyugodtak mind a ketten, hogy anya nélkül is tudnak boldogulni. Az asszony nem tartja a kapcsolatot a kislányával sem, mióta elhagyta a családot.

 

A kislány nagyon ügyes, tehetséges rajzoló és arra is gondolt már, ha egyszer majd a pályaválasztás is komolyan szóba kerül, lehet, hogy porcelánfestő lesz!

 

Most még kiforratlan a jövő, de talán már sínen vannak. A beteg férfi is szeretne élni a lehetőséggel, hogy átképeztesse magát - olyan szakmát tanulna a felnőttképzésen – hogy munkát is kaphatna és betegen is el tudná végezni azt.

 

A munkához, a beteg és rokkantellátáshoz, a lakhatáshoz, vagy a szociális biztonsághoz való jog, a gyermek egészséges fejlődéséhez való jog, az esélyegyenlőségi jog, ezek mind alapvető emberi jogok. December 10-én lesz az alapvető emberi jogok világnapja. Nem nekünk civil embereknek kellene ezeket a jogokat biztosítani a bajba jutottaknak összefogás által, hanem a mindenkori hatalomnak kellene ezeket biztosítani számukra. Ezen a területen hazánknak volna még mit tenni. A karácsony közeledtével is, főleg a civil összefogásoknak köszönhetően jutnak meleg ételhez a rászorulók. A kormány a szegénység felszámolásáról beszél, miközben egyre több nélkülözővel találkozunk. Ha egyszer elveszítjük a szociális biztonságunkat, a hátrányos helyzetünkből nagyon kevesen tudunk felkapaszkodni, de a mi igaz történetünk bizonyíték rá, hogy ez lehetséges, csak közös akarat is kell hozzá.

 

Olyan jó hallani a sorsukról időnként. Olyan jó látni, hogy vannak, akik megbecsülik a segítséget. Persze a felkapaszkodás az árok mélyéről segítő kezek nélkül, nem ment volna nekik sem. A rokkant férfi már annyira el volt keseredve, de az utolsó pillanatban megérkezett hozzájuk a férfi „Angyal”. A jótevő most is gondolt rájuk, hogy ezen a karácsonyon is legyen ajándék a kislánynak a karácsonyfa alatt, legyen az ünnepi asztalukon finom ebéd és sütemény is.        

 

Jó, hogy vannak még melegszívű emberek. Nem csak a nők az „Angyalok”, akadnak férfi „Angyalok” is!

 

A beteg férfi kislánya nagyon szeret rajzolni és zenét hallgatni.

 

Most általunk szeretné a köszönetét közvetíteni a jótevő bácsi felé az egyik kedvenc dalával.

 

Az „Álmodj királylány” című dalt küldené neki:

Számunkra megható a kislány, a beteg apa és a jótevő férfi története, mert a jóság és a szeretet az ismeretlen emberek között is áramlik, amikor a szív hangja szól!

 

A Béke, a Hit, a Szeretet és a Remény gyertyalángja örökké égjen, ne csak az Adventi ünnepeken:

 Szerző: Demeter Éva