AZ ÖSSZEFOGÁS REMÉNYE VITT
      MINKET A KOSSUTH TÉRRE

 

 

Ott voltunk mi is a 2016.július 1.-én 18:00-kor kezdődő Kossuth téri tüntetésen.

Az összefogás reménye vitt minket oda:

 

http://nol.hu/belfold/megtelt-a-kossuth-ter-sandor-mariaert-1621951

 

 

Elgondolkodtunk azon is, hogy a tüntetést szervező csapat milyen sokat dolgozott az összefogásért. Lelkesek és fáradhatatlanok voltak, pedig ez a fajta elkötelezettség rengeteg lemondással jár. Becsülni és tisztelni kellene Sándor Máriát és a szövetségeseit, akik egy országos, nagy összefogáson munkálkodnak már egy éve folyamatosan, mert bizony ez kemény és kitartó munkát igényel. A rokkantak ezt tudják, mert 5 éve próbálnak ők is tenni az összefogásért, ami nagyon keservesen halad, mert mindig akadnak gáncsolók is, sajnos. Pedig, a beteg országot, a beteg embereket gyógyítani kellene, hogy a magyarok jelene és jövője kiszámíthatóbb és boldogabb lehessen.

 

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/beteg_az_orszag_es_betegek_a_vezetoi_ha_hagyjak_igy

lepusztulni_az_egeszsegugyet.617157.html

 

Az ATV „A nap híre” című műsorában politológusokkal elemezték a tüntető-beszédeket:

 

http://www.atv.hu/videok/video-20160701-a-nap-hire-2016-07-01

 

A sajtó-média összefoglalókban a felszólalók beszédeinek témájából egy-egy gondolat fontos üzenetét emelték ki.

 

A rokkant-érdekvédő Demeter Éva beszéde teljes terjedelmében itt olvasható:

 

 

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

 

Az a remény hozott ma itt minket össze, hogy pozitív változásokat szeretnénk elérni az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátórendszer területén.

 

Hat éve még csupa jót ígértek nekünk: Azt, hogy rendbe teszik az egészségügyet, hogy színvonalas lesz az oktatás, hogy megvédik és garantálják a nyugdíjakat és senkit sem hagynak az út szélén.

 

A jelenlegi kormányzás hat éve alatt bebizonyosodott, hogy az ígéretek és a garanciák ideje lejárt.

 

Becsaptak minket.

 

A jövőben még szűkebb esztendők jönnek? Sorstalanok és kifosztottak országa leszünk?

-------------------------------------------------------------------------------------

Már nem elég a fotelből végignéznünk a híradásokat,

 

Nem tűrhetjük szótlanul, hogy összeomlóban az egészségügy és a nyugdíjrendszer,

 

Ne nézzük tétlenül az oktatási rendszerben zajló negatív változásokat,

 

Ne engedjük a szociális ellátórendszer szétverését,

 

Nem hagyhatjuk szótlanul, hogy egy élet munkája után bizonytalan időskor vár ránk,

 

Ne engedjük, hogy nyugdíj helyett szülőtartásra kötelezzék a gyermekeinket,

 

Ne engedjük, hogy az aktív életkorú rokkantakat pusztulásra ítéljék!

----------------------------------------------------------------------------------

Már, nem elég az interneten a véleményünket elmondani,

 

Nem elég találgatni, hogy miért tiltanak le minket a facebookról, ha kulturáltan kommentelünk, akkor is,

 

Már nem elég 4 évenként várni a csodát a szavazófülkékben,

 

Már nem elég otthon kritizálni a hatalmat, hogy elvette az alapvető emberi jogainkat,

 

Már nem elég sopánkodnunk azon, hogy miért nincs itt összefogás,

 

Már nem elég találgatni, hogy ki mögé kellene állnunk?

 

Azok mögé, akik a félelmet nem ismerik,

 

A mögé a Sándor Mária és az EMMI „Mostohagyermekei Akció-szövetség” mögé, és a mögé a Pukli István tanár úr mögé, akik egymás kezét megfogva meghirdették az összefogás fontosságát.

 

Ők azok a bátrak, akik nem félnek, és nem hátrálnak. 

-------------------------------------------------------------------------------------

Miért nem érdekel senkit, hogy adófizetők pénzén dőzsöl a hatalom, ha sok dolgozónak csak minimálbér, vagy közmunka a jutalom?

 

Miért üldöznek rokkantat, hajléktalant, vagy romát, akik segélyes pénzekből élnek, de uniós állampolgárként menekült státust Európától hiába remélnek?

 ------------------------------------------------------------------------------------

Aki 2010-ben nyugdíjas volt, annak nyugdíjgaranciát ígért a jelenlegi hatalom a választási kampányban, egy garancia-levéllel.

 

Erre a garancia-levélre akkor azt írták: „Mindenki, aki ma nyugdíjat kap, a jövőben is hiánytalanul megkapja a nyugdíját”.

 

De hol van? Hová lett a rokkantak nyugdíjgaranciája? 2010-ben még ők is nyugdíjasok voltak.

 

Ma, viszont, már nyugdíj helyett segélyes pénzellátásokon élnek.

 

A nyomor elől hová menekülhetnének?

 

Belügynek számít, ha itt a rokkantak éhen halnak?

 

Strasbourgban elégtételt miért nem kaphattak? 

 

A nyugdíjuktól megfosztott aktív életkorú rokkantak jelenleg már csak kb. 150 ezren lehetnek, de azt várja a hatalom, hogy majdcsak meghalnak, mielőtt még nyugdíjat kapnak?

 

Az alaptörvény első kísérleti alanyai ők, akiket a nagykorú gyermek, vagy a család köteles eltartani. Akkor is, ha átlag 35 évet ledolgoztak a megrokkanásuk előtt. Éhen halnának, ha a családok értük helyt nem állnának!

 

Az alapvető emberi jogaikat még a strasbourgi bíróság sem ismeri el?

 

Ez nem fair játszma, emberéletekkel játszva!

-----------------------------------------------------------------------------------

Miért nem tudhatjuk, hogy a kormány mire költi az adófizetők pénzét?

 

Mi lesz az egészségüggyel, ha nem jönnek haza csak látogatóba az orvosok és nővérek, és a még itthon lévők is követik majd külföldre őket?

 

Miért nézzük tétlenül, hogy bajban van az oktatás és a munkaerő piacra is túl nehéz a bejutás?  

 

Miért kell a gyermekeinknek belepusztulni abba, hogy négy generációt tartsanak el: önmagukat, a gyermekeiket, a szüleiket és a nagyszüleiket?

 

Miből tartsa el a rokkant szülőt ma egy fiatal, ha gyermeket szeretne, vagy már van gyermeke? A minimálbérből, a közmunkabérből, vagy a gyermek családi pótlékjából?

 

Milyen jövőkép az, ahol nyomorog a fél ország, ahol összeomlóban az egészségügy, az oktatás, a szociális és a nyugdíjrendszer?

 

Akinek esze és lehetősége van, az felveszi a nyúlcipőt és angolosan távozik innen.

 

De mi lesz azokkal, akik itt maradnak, mert nem menekülhetnek sehová?

-------------------------------------------------------------------------------------

Egy kiürített, fantom ország leszünk?

 

A találós kérdéseken gondolkozzunk el!

 

Most nyári szünet van, de hamarosan újra itt leszünk és összefogás lesz a fegyverünk!

 

Ébresztő emberek! Ne várjuk a csodát! Az nem jön el magától értünk.

 

Használjuk ki okosan a Kossuth téri nyári táborozást, mint annak idején 10 évvel ezelőtt kihasználták a most hatalmon lévők is!

 

Volt itt a téren bográcsozás, kiabálás, üdvrivalgás, sőt, a traktoros gazdák még a Parlament elé is be akartak vonulni a traktorjaikkal. A villáskulcs is előkerült Orbán Viktor zsebéből a kordonbontáshoz, mert akkor, itt még demokrácia volt.

 

Akkor, még a 300 forintos vizitdíjat népszavazásra küldték, hogy választást nyerjenek? Azóta, ugyanazok 15 ezerért magánrendelésre küldenek titeket? Akkor, még tandíjmentességet ígértek, ma pedig tandíjként 500 ezret is elkérnek?

-------------------------------------------------------------------------------------

Nem látjátok, hogy összeomlanak a nagy ellátórendszerek?

 

Nem látjátok, ha még tovább engedünk, kifosztottak és sorstalanok leszünk, miközben elhitetnék velünk, hogy Magyarország egyre jobban teljesít?

 

Nem látjátok, hogy az alkotmányos jogainkat folyamatosan csorbítják?

 

Emberek!

 

Álljunk minél többen az összefogás mellé, hogy a jövő évszázadot is megéljék a magyarok, akik ma, csak hatalmi áldozatok!

 

Az összefogáshoz a nyugdíjasokat is szeretettel várjuk, a szülőtartás miatt ne szenvedjenek ők és a családjuk.

 

Gyertek összefogásra vágyók, nyújtsátok a kezeiteket!

 

Egymásért is fogjunk össze! Ez a kapocs fog minket össze, a kézfogás, mely nem enged el,

 

Magyarország, ébredj már fel!

 


 

Nagyon szerettük volna, ha még többen eljöttek volna a Kossuth téri „12 órás nővér műszakba”, ahol a beteg ország gyógyítását tűztük ki célul, mi összefogásra vágyók. Viszont elégedettek lehetünk így is azzal, hogy valami, már egészen biztos, hogy ami születendőben van, azt pedig úgy hívják, hogy összefogás. Összefogás, amelynek óhaját már felismerték azok, akik ezt a tüntetést szervezték és minél több civil szervezet bevonását tervezik egy nagy, országos összefogáshoz. Mi rokkantak büszkék vagyunk rájuk, és örülünk annak, hogy velük együtt egy igazi nagy összefogásért, a pozitív változásokért munkálkodhatunk a közös cél érdekében!

 

 

Minden elismerésünk Sándor Máriának és az ő szövetségeseinek! Sok-sok erőt, kitartást kívánunk mindenkinek az összefogást felépítő munkához, ami ma még nagyon sok akadállyal kikövezett! Előbb-utóbb fel kell ismerni az országnak, hogy összefogás nélkül bizonytalan jövő vár ránk! Ha egy kiszámíthatóbb és biztonságosabb jövőt szeretnénk, mindenkinek egy csónakban kell evezni, amire azt a szót írjuk, hogy összefogás!  

 

 

(Folytatása következik)