„BÉKÉS MEGOLDÁST VÁRUNK, MINDANNYIAN ERRE VÁGYUNK!”

 

Egy rokkant könyvelő levelét ajánljuk a Kedves Olvasóink szíves figyelmébe.

 

 

A levelét teljes terjedelmében leközöljük:

 

„Tisztelt DÉVA Érdekvédők!

 

Nem értjük, mi hétköznapi emberek, hogy mi zajlik körülöttünk? Annyit érzünk csak, hogy nagyon rossz irányban mennek a dolgok. Egyre több panaszkodóval találkozunk. A civil érdekvédőket ért támadások után az újságírók is besokalltak már? Nincs itt már sajtó-média szabadság és nincs szabad véleménynyilvánítási jogunk sem? Pedig mennyi szépet, és jót ígértek nekünk, még ellenzékiként - mindenkit megtévesztve - a jelenleg hatalmon lévők.

 

 A 2010-es választási ígéretektől már fényévnyi távolságra kerültünk, mi magyarok. Bennszülötteket és külhoniakat is egymásnak ugraszt a hatalom, ha például a szavazásokról beszélünk! Na, és mi van az ígéretekkel? Nincs: nincs itt egymillió új munkahely, nincs itt normális munka és fizetés, nincs itt normális oktatási rendszerünk. Nincs szociális biztonság, és nincs stabil nyugdíjrendszerünk.

 

Mi van helyette? Létbizonytalanság!

 

Van sok százezer menekült magyar fiatal, akik eltávoztak hazánkból.  A betegeink meghalni járnak a kórházakba! A súlyos betegeket szándékosan nem látják el! A rokkantakat a családjuk nyakába varrják, ha évtizedeken át járulékfizetők voltak, akkor is! A munkavállalók egy részét közmunkásként alázzák meg naponta! A betegeket, a rokkantakat és a nyugdíjasokat is becsapták! Ha megbetegszel, ha megrokkansz, vagy ha megöregszel, mára már ez a „fülkeforradalmár kormány” nem ígér semmi jót többé neked!  Miféle „családbarát” kormány az, mely a saját népét így sanyargatja?

 

Kedves Fiatalok! Milyen jövő vár itt rátok? Mit ígér nektek a hazátok? Mit kaptok itt öngondoskodás és szülőtartás címén a nyakatokba? Elgondolkodtatok valaha is rajta? A 300 forintos vizitdíjról népszavazást kezdeményeztek - akkor még ellenzékiként - sőt aktív eutanáziával riogatták az embereket a jelenlegi hatalom képviselői.

 

Ettől rettegtünk mindannyian pár éve még, ami mára már valósággá vált:

 

http://www.weborvos.hu/hirek/fidesz_aktiv_

eutanazia_egeszsegugyben/141548/

 

Mára már kiderült, hogy öngyógyítóknak kellene lennünk, ha életben szeretnénk maradni. A 2010-es választási kampányban javuló egészségügyet, és színvonalas oktatást ígértek nekünk. Sőt, még nyugdíjgaranciával is hetvenkedtek.

 

Nyugdíjgaranciát ígértek? Helyette szülőtartást kapnak a gyermekeink.

 

Ezzel a sok hamis ígérettel győztek, és a „fülkeforradalmárok bebetonozták a hatalmat”, akár évtizedekre is. Mára, már élet és halál kérdése lett a puszta létünk.

 

Nem követelünk, csak kérünk.

 

Az aktív életkorú rokkantakat fosztották meg elsőként az életben maradás esélyétől, a nyugdíjgaranciától, de mára már az öregségi nyugdíjasokat, és a következő nyugdíjas nemzedékeket is bizonytalanságban tartja a hatalom. Szülőtartással riogatják őket.

 

Akarják, nem akarják, akkor is ezt kapják.

 

http://szupertanacsok.blog.hu/2016/09/28/eletbe_

lepett_a_szigoru_szulotartas_rengeteg_embernek_

lehet_oriasi_csapas_akar_a_fizetese_felet_es_l

 

 

Tisztelt Embertársaim! Tisztelt Magyar Emberek!

 

Elég volt! Elég volt a gazemberségből!

 

Mára már minden tartalékom elfogyott. Harminchárom évig becsületes járulékfizető voltam, aki éjjel-nappal dolgoztam a megrokkanásom előtt, ennek az országnak. Tízféle diagnózis szerepel az orvos-szakértői véleményemen. Eddig, 16 éve folyamatosan rokkantnak véleményeztek az orvos-szakértők az állandó felülvizsgálatokon. Mégis, a több mint 100 000 Ft/hó pénzellátásomat 37 000 Ft/hó összegre csökkentették úgy, hogy elismerték, hogy 60 évesen nem volnék képes súlyos betegen már dolgozni sem, mert rokkant vagyok.

 

Mire találták ki azt a rokkantsági kategóriát (B2-es kategória), mellyel „le lehet vadászni” a súlyos betegek pénzellátását? Miféle gazemberség az, amit 2012 óta az aktív életkorú rokkantakkal művel a magyar kormány? Ellehetetlenítik ezeknek a súlyos betegeknek a mindennapjait. Meggyalázzák az utolsó éveit, hónapjait, vagy óráit a szerencsétleneknek. Forr a vérem, forrong a lelkem ettől, amit a súlyos betegekkel művelnek. Nem tudom milyen égindulásnak kellene még itt történni ahhoz, hogy felébredjen végre a magyar társadalom!

 

Élet-halál urát játszanak felettünk? Mi kell még ide? Miért nem áll ki értünk rokkantakért senki ebben az országban? Miért nem szól senki a kiszolgáltatottakért, akik mérhetetlen nyomorban élve úgy kell, hogy meghaljunk, mint egy út szélére kidobott kutya? Talán még egy út szélén hagyott kutyának is nagyobb becsülete van, mint egy országépítésben megrokkant magyar embernek.

 

Ez ám a döbbenet! Mi érdekel titeket? Semmi sem? El vagytok némítva, vagy magatoktól vagytok ennyire közömbösek mások sorsa iránt? Vegyünk más irányt végre, mert ennek a vesztünk lesz a vége!

 

Október 23-án: „A segélykiáltásom hozza el nekünk a békét, ami felébreszti végre Magyarország népét! Adjunk a népnek hatalmat, hallassuk a hangunkat! Békés megoldást várunk, mindannyian erre vágyunk”! – ezekkel a gondolatokkal üzent a magyaroknak egy rokkant könyvelő.