KILOPTÁK ALÓLAM A KEREKES SZÉKET




Megdöbbenéssel olvastuk egy elkeseredett rokkant asszony levelét, amit közreadunk mások okulására:






Tisztelt Demokratikus Érdekvédők!


„Pár hete történt velem egy szörnyű eset - szeptember végén - amit lelkileg nem tudtam még feldolgozni. Ellopták az elektromos kerekes székemet - az alatt az 5 perc alatt - amíg bent voltam egy boltban. Mivel az üzletbe két lépcsőfokon át lehetett csak bejutni, így az elektromos kerekes széket kénytelen voltam a bolt előtt hagyni az utcán.


Tíz éve, hogy agyvérzés miatt lebénult az egyik felem, azóta csak elektromos kerekes székkel tudok közlekedni. Azóta megtapasztaltam az élet számtalan területén, hogy milyen nehéz így élni. Ezt már megszoktam, de azt nehéz megszokni, hogy az akadálymentesítés hiánya miatt gyakran segítséget kell kérnem másoktól. Önmaguktól nem mindig segítőkészek az emberek. Az viszont sokszor nekem kellemetlen, ha mégis meg kell kérnem valakit valamilyen segítségre. Nagyon sok negatív tapasztalatom van, mennyire nehéz eljutni és bejutni valahová kerekes székkel, pedig nagyvárosban élek, Szegeden.


Arra végképp nem gondoltam, hogy egyszer megtörténhet velem az a rémálom is, hogy ellopják a kerekes székem, de sajnos, nemrég ez is előfordult. Három héttel ezelőtt egyik reggel vásárolni mentem. Az előzőekben már írtam, hogy csupán 5 percig voltam bent egy üzletben. Mikor kijöttem a boltból, nem találtam az elektromos kerekes székemet az üzlet előtt, ahol hagytam. Kétségbeesetten kértem segítséget az üzlet biztonsági őrétől, aki autóba pattant és egy fiatal férfi pedig gyalog futott a rablók után. Kb. 400 méterre lehetettek már azok a fiatalok hárman, akik elvitték a bolt elől az elektromos kerekes székemet. A biztonsági őr és a fiatal férfi elfogták a tolvajokat.


Közben a rendőrséget hívtuk, akik két autóval és 4 rendőrrel a helyszínre érkeztek és rögzítették a tényállást. A fiatalokat elvitték, nekem pedig azt javasolták, hogy tegyek büntetőfeljelentést, amit meg is tettem úgy, hogy pár nap múlva a lakásomra kijöttek a rendőrségtől. Az elektromos kocsim irányítószerkezete, a vezetékek és a burkolat is sérült a lopás és rongálás következtében. Kiderült az is, hogy a fiatalkorú fiú, aki a kerekes székemben ült és azt össze-vissza rángatta, ezzel tetemes összegű kárt okozott. Az is kiderült, hogy a károkozó - kisebbséghez tartozó 17 éves fiú - már bűnelkövetői múlttal rendelkezik, előzőleg más bűncselekményekben is résztvevőként.


A kerekes székemet szervizelő cég szakemberének a hivatalos szakvéleménye szerint 250 ezer forint összegű a keletkezett kár. Mivel szándékos rongálás tényesete áll fenn és nem a kocsi véletlen meghibásodásából eredő a kár, így azt meg kell téríteni. Mivel a bűnelkövető kiskorú és más bűncselekmények is a számlájára róhatók, a sorrendiség szerint én már a sokadik sorban álló károsult vagyok. Vajon nekem mikor fizetne ez a kiskorú fiú?


Addig viszont nem javítják ki a hibát és nem kapnám meg az elektromos kerekes székemet a szerviztől megjavítva sem, amíg ki nem egyenlíteném a számlát. A javítás minimum egy hónapot venne igénybe. Addig honnan szedjem össze a 250 ezer forintos javítási költséget? Ha nagy nehezen össze is tudnám szedni a pénzt, azt mikor látnám viszont egy olyan bűnözőtől, aki úgy válik majd nagykorúvá, hogy már vannak előttem várakozó követelések a bűnlajstromán?


Az elektromos kerekes székemet nem tudom nélkülözni, de a kicseréltetésre sincs mód, mert egy másikra, csak 2018. évben lennék jogosult. Csere kocsit sem kaphatok, mert szándékos rongálás történt. A helyzetemet még az is nehezíti, hogy a férjem is kerekes székes, aki már 3 agyinfarktust kapott. Jelenleg is kórházi kezelés alatt áll, állapota annyira súlyos, hogy napi 24 órás felügyeletet igénylő magatehetetlen beteg. Most, hogy az elektromos kerekes székem a szándékos rongálás miatt elromlott, nagyon nagy bajba kerültem, mert őt sem tudom látogatni a kórházban. A társasház ahol lakunk, tele van üresen álló lakásokkal, és vadidegen albérlőkkel, így szomszédi segítséget sem találok. A bevásárlás és az ügyintézés is rendkívül problémás amiatt, hogy nem tudom használni a tönkretett kerekes székemet.


Ettől függetlenül is korlátozva érzem magam az élet számos területén, mint kerekes székes, de most a problémák még hatványozottabban jelentkeztek, mióta megtörtént ez a szörnyűség velem. Nem csak anyagilag visel meg ez a kilátástalan helyzet, hanem erkölcsileg is, sőt rettegésben tart. Folyton az motoszkál a fejemben, hogy mi lesz velem, ha megismétlődik egy ilyen eset, vagy valaki megtámad? Nagyon kell figyelnem ezekre, mert már arra is volt példa, hogy ki akartak lökni a tolókocsiból, hogy a táskámat elvegyék. Én szégyellem magam az elkövetők helyett is, hogy ezeket szóvá kellett tettem, de mások okulására úgy érzem, hogy el kellett mondanom, hogy mással ilyesmi ne történhessen meg”.



B.-né D. Gizella