Fáj ez a búcsú a háziorvosoktól

Már régebben is írtam erről a témáról jópár cikket. A legelsőt 5 évvel ezelőtt „Viszlát Doki!”címmel, amikor az EMMI meg akarta szüntetni a Területi Ellátási Kötelezettség (TEK) nélküli háziorvosi praxisokat 2015.12.31.-vel.



Most (2017. november 23.-án), amikor ezeket a sorokat írom, a szó legszorosabb értelmében sír a lelkem:


Nem lehet elfogadható magyarázatot találni arra, hogy miféle egészségpolitika az, mely ellehetetleníti a TEK nélküli háziorvosi praxisokat.


Először is: Ezeket a TEK nélküli háziorvosi praxisokat annak ellenére és annak tudatában akarták megszüntetni 2015.12.31.-vel, hogy a döntéshozó EMMI tisztában volt az egyre növekvő háziorvos hiánnyal.


Nemcsak a TEK nélküli orvosok, hanem a betegek is petícióval tiltakoztak ezeknek a háziorvosi praxisoknak a bezárása ellen. Akkor még több mint 300 ilyen TEK nélküli háziorvosi praxis működött hazánkban, melyeknek akkor, a tiltakozó hullám hatására "megkegyelmezett" a kormány. Így végül, azok működésének megszüntetését akkor nem rendelték el. Viszont a működésükhöz többlet pénzforrást, egyetlen forintot sem kaptak ezek a TEK nélküli háziorvosi praxisok, mint az állami, területileg felosztott körzetek háziorvosi praxisait működtető kollegák.

 

Azóta már háromszor volt béremelés az egészségügyi dolgozók részére úgy, hogy alkalmanként kb. 130 ezer forintot kaptak az állami körzetes háziorvosi praxisok. Viszont ezekből a béremelésekből teljesen kihagyták a TEK nélküli háziorvosi praxisokat, melyeknek a működési feltételei veszélybe kerültek azáltal, hogy a betegek után fizetett kártyapénzből nem lehet ezeket a praxisokat fenntartani.

 

Egy átlagos háziorvosi praxispénzből - a betegek után járó kártyapénzből - szinte csak az orvos és a nővér bérét lehet finanszírozni, de hol van a fedezet a többi kötelező kiadásra.  Arról nem is beszélve, hogy az alulfinanszírozási probléma élethosszig végigkíséri ezeket a TEK nélküli praxisokat működtető háziorvosokat és a velük dolgozó nővéreket is, ha őket folyton kihagyják az egészségügyi dolgozói béremelésből. Ugyanis, a jelentős bérkülönbségek miatt a nyugdíjuk is lényegesen kevesebb lesz, mint az állami körzetes feladatokat ellátó kollegáké, miközben az elvégzett munka ugyanaz.

 

Amikor ezeket a sorokat írom, sír a lelkem, ha arra gondolok, hogy mára már a TEK nélküli háziorvosi praxisok fele az ellehetetlenítés következtében megszűnt. Az a doktornő is a háziorvosi praxisának a megszüntetése mellett döntött, aki ezeknek a TEK nélküli orvosoknak a képviselőjeként eddig még kitartott, de mára már a 2018. januári bezárásról szóló híreket olvastam tőle a Facebookon, melyet 2017. november 22.-én tett közzé.


Azok a betegek, akik ilyen TEK nélküli háziorvosi praxisok betegei, számíthatnak arra, hogy hamarosan új háziorvos után kell nézniük, mert ezeknek a praxisoknak a jövője már meg van pecsételve az ellehetetlenítés miatt.


Fájdalmas ez a búcsú a megszokott háziorvosunktól és a nővértől. Fájdalmas a betegek számára azért is, mert a sajtóhírek szerint 2020-ra már egymillió ember marad háziorvos nélkül és az elkövetkezendő években ez a szám csak fokozódhat, mert a háziorvosok átlagéletkora 60 év körüli, és az utánpótlásukra nincs is remény. Évente a háziorvosi szakvizsgát tevők száma a sajtóhírek szerint 64 fő, de mindössze 6 fő dönt úgy, hogy a „szakterületén” kíván elhelyezkedni.


Körvonalazódhat a laikusok számára is, hogy felelőtlenül mérték fel a döntéshozók a helyzetet, ha a TEK nélküli háziorvosi praxisok ellehetetlenítése mellett még a betegeket is rendkívül nehéz helyzetbe hozzák azáltal, hogy azok háziorvos nélkül maradhatnak.


Ezeknek a háziorvosi praxisoknak a fokozatos felszámolása évek óta zajlik már, mely kb. 300 ezer beteg sorsát pecsételi meg, de az érintett orvosok és nővérek sorsa is megoldásokért kiált.  


A fájdalmas búcsúzáson túl, mi lesz ezeknek az embereknek a sorsával? Ugyanis, ez a történet emberi sorsokról szól: orvosokról, nővérekről és betegekről.


Demeter Éva

Egy TEK nélküli háziorvosi praxis betege