Gondolatok az évszázad csalásáról

A devizahitelezésről már rég tudjuk, hogy ezek mögött a hitelek mögött soha nem volt deviza. Azt is tudjuk, hogy a jegybankelnökök rég elismerték, hogy átverték, behúzták ezekkel a konstrukciókkal a lakosságot. Arról is tudomásunk van, hogy 30 évre titkosították az ezen elhangzott vallomások jegyzőkönyveit. Mint ahogyan azt is tudjuk, hogy több százezer család otthonát értékesítették, nyomott áron a bankok, érvényesítve az egyébként legálisan nem is létezhető, ekkora mértékű követeléseiket.


Végül, de nem utolsó sorban azt is tudjuk, hogy a devizahiteles családok nyomorán több ember gazdagodott meg, és került fel a leggazdagabb magyarok listájára. ….


Ismert tény: a kormány többféle mentőcsomagot is kitalált, és elfogadtatott az országgyűléssel, ezen csomagok mindegyike a bankokat mentette. Az adósokon édeskeveset lendítettek. Tudjuk, hogy a forintosítás is a tehetősebb rétegnek kedvezett, a végrehajtások és a kilakoltatások nem álltak meg. Többször hallhattunk arról is, hogy gyermekeket, sőt: beteg gyermekeket pakolt ki a bank a követelésének érvényesítése közben az otthonából.


Létrehozták az adósok lakótelepét, pontosabban: gettóját, ahová költözhettek a kilakoltatást követően, ám ezen a telepen sem közmű nem volt megfelelő mértékben kiépítve, sem pedig a közlekedés nem volt megfelelőképpen megoldva.


Ezzel egyidőben létrehozták az Eszközkezelőt, amely azzal foglalkozott, hogy a bank tulajdonába került lakásokban maradhassanak a családok, a szerződés aláírásától kezdődően, bérlőként. Igaz ugyan, hogy a tulajdonviszonyok ebben a szerződéses kötelemben megváltoztak, a tulajdonos a bank lett, a vagyonfelügyelő pedig az Eszközkezelő, de ebben a szerződésben sem a tulajdonosnak, sem pedig a vagyonkezelőnek nem tették kötelezettségévé a lakás állagának fenntartását és megóvását. Mindez az akkor már bérlő, régebben tulajdonos kötelezettsége maradt. … Ugyanakkor érdekes tény: ha egy sima mezei albérleti szerződésről beszélünk, ott azért a tulajdonosnak is vannak költségei és kötelezettségei, nemcsak a bérlőnek.


Mert nézzük, példának okán a természeti katasztrófákat. Tudjuk, hogy az állam nem kártalanította a mai napig sem a vörösiszap károsultakat, akiknek szintén voltak devizahitellel érintett ingatlaniak. S bár a vörösiszap elmosta az otthonaikat, azokat újra felépíteni nem lehetett, a bank nem vette figyelembe ezt a vis mayor körülményt, hanem bedőltnek tekintette a lakáshitelt, mondván, hogy a hitel fedezetét kivonták a szerződésből. …. ugyanígy jártak az árvízkárosultak is.


Senki nem beszél arról, a mai napig fű alatti kérdés, hogy minden bank a saját biztosítójának vagyonát növelte azzal, hogy a vele szerződő felet kényszerítette arra, hogy a bank saját biztosítójával biztosíttassa a hitellel érintett ingatlant. Közben figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy jóval olcsóbb biztosítási konstrukció is létezett akkor a piacon, de a bank megvonta a szabad biztosító választás jogát a hiteleket felvevőktől. A Gazdasági Versenyhivatal ebben a kérdésben egyszer sem indított vizsgálatot.


Mint ahogyan azt sem vizsgálták soha, hogy a természeti katasztrófákkal érintett, hitelezett ingatlanok esetében a biztosító miért nem vállalta át a kárfelelősséget az adósoktól. Hiszen az adós ezért fizetett. Nagyon sokszor még külön hitelfedezeti biztosítást is. Az így a bankok által az adós nyakára rakott többletköltségek havonta a több tízezer forintot is kitették, mely összegeket a biztosító – és rajtuk keresztül a biztosító anyabankja, aki a hitelt folyósította – simán benyelt, majd, amikor dőlt a hitel, nem vette fel a kapcsolatot az elméletileg hitelt fedező és az ingatlant egyébként is biztosító biztosítóval, hanem leverte az adóson, mintha az adós a biztosításokat soha nem fizette volna.


Ugyanígy jártak a munkanélküliségi biztosítással egybekötött hitet felvevők is. Miután elérte őket a munkanélküliség, a biztosító elegánsan elfordította tőlük a fejét, nem fedezte a törlesztéseket, a szerződések szerint. Ezt a bank nem kérte rajtuk számon, és, sajnos, sok adósnak tudomása és a megfelelő jogi ismerete is hiányzott ahhoz, hogy ezt a számonkérést megtegye.


A pénzügyi felügyelete ennek az országnak mindig is csak névleg létezett, gyakorlati munkavégzés, illetve minimális szaktudás nélkül. Nem véletlenül olvasztották most be a Nemzeti Bankunkba, mely eleve nem számonkérhető a tevékenységéért. A kenjük-be-sárral-jó-vastagon elnevezésű, adósokhoz való hozzáállás így érte el tetőpontját a kormányzat részéről, ezen döntések folyamán.


Ja, igen. Majdnem elfeledtem a híres keresztény találmányt: a családi csődvédelmet. Ez már akkor blődség volt, amikor kitalálták, mégis törvénybe iktatták, határozottan belerúgva az egyébként is reménytelen helyzetben lévő hiteles családokba. Azok, akik a csőd”védelmet” igénybe vették, helyzetükből soha nem fognak szabadulni. Tulajdonképpen az ép elméjű, beszámítható szülőket korlátozó gyámság alá helyezik, beszámíthatatlannak nyilvánítva, bírósági végzés, és elmeszakértői vizsgálat nélkül, ebben az eljárásban, akik a „védelembe” vételt követően önállóan már arról sem dönthetnek, hogy melyik iskolába írassák be a gyermeküket, vagy éppen arról, hogy vasárnap mit főzzenek ebédre. ….


És akkor, a Jobbik kezdeményezésére egy rendkívüli ülésnapot hívtak össze, tegnap délutánra, hogy rövidre zárhassák a hiteles családok még most is sorozatos kilakoltatásait. Kormánypártunkat természetesen hidegen hagyta a kérdés, elegánsan meg sem jelentek az ülésen. Ugyanez mondható el az ellenzékről is. Mondva csinált indok, hogy akkor nem lesz meg a kétharmad, ha nem megy el. …


Könyörgöm: hát mi a fenéért kapják ott fenn a fizetésüket? Azért fizetnénk őket, közpénzből, hogy be sem járjanak a munkahelyükre? Hogy a mi pénzükből a mi védelmünket ne lássák el, és a mi jólétünket ne biztosítsák?


Hát mi van itt, kérem?


Meddig húzódik még az évszázad átverése? – tette föl a kérdést Z. Kárpát Dániel. És teljesen jogosan.


Jövőre választások lesznek. El kell gondolkodnunk azon, miért fog teret nyerni a jobboldal, még, ha szélsőséges is, és hová fognak tűnni a baloldal képviselői. Mert ugyan ki szavazna olyan emberekre, akiket pont nem érdekel több százezer, bankok által rogyásig tönkretett család és gyermek élete és sorsa?


Sokszor szívesen sütik rá az emberek arra a portálra a „náci” jelzőt, aki jobbos hírekről tudósít. A devizahiteles kormányzati-banki csalás kérdésében azonban nem lehet másról, kizárólag a jobb oldalról tudósítani.


A baloldal ugyanis hallgat, nem érdekli a kérdés, megoldani nem akarja, távol marad, és tüntet az érdektelenségével.


Erről azonban tilos szót ejteni. ….


Pedig a kérdés nincs megoldva. Jó volna, ha a mélyaltatásból a baloldal is fölébredne végre. Ahogyan a Hiteles Mozgalom fogalmazta meg:


„Volt már egy devizahiteles parlamenti bizottság 2011 végén. Azóta eltelt közel 6 év. Több,  már 2011-ben is létező dokumentummal nem ismerkedtek meg a képviselők. Az elmúlt évek alatt nagyon fontos elemzések, tanulmányok születtek. Sajnos ismerjük már, hogy miként érvényesülnek a bíróságokon az uniós fogyasztóvédelmi elvek. Szükséges tehát, hogy újra jöjjön létre devizahiteles parlamenti bizottság, azonban most már a civilek érdemi bevonásával végezze a munkáját.”