HÉT KÉRDÉS, AMI LÉTKÉRDÉS

 

 

Azt kérdezzük mindenkitől, hogy: „Tudta-e, hogy október 1-jén az Idősek világnapja van”?

 

Azt viszont tudja mindenki, hogy október 2-án népszavazunk, mert a kormány úgy akarja. Az sem számít, ha irdatlan mennyiségű pénz folyik el erre a célra, aminek ezer más, értelmesebb helye is lehetett volna.

 

Annyi levelet és telefonhívást kaptunk már a kormánytól a népszavazás miatt, hogy kezdhetnénk azt érezni, hogy mi tényleg fontosak vagyunk nekik? A köztévében még a csapból is a „migránsozás” csöpög már hónapok óta. Az érvek fontosnak tűnhetnek, olyanok, mintha az itt élő, őshonos lakosság jövőjéért mennyire aggódna a kormányunk. Ez azért furcsa, mert eddig meg sem kérdeztek minket semmiről. Itt, csak arról lehet népszavazni, amiről a kormány akar? 

 

Közben a sajtóhírek arról írnak, hogy durvul a kampány.

 

Egyik pillanatban még arról szóltak a hírek, hogy létkérdés, hogy a kormány akarata szerint szavazzunk, sőt, még arról is írtak, hogy retteghetnek a települések vezetői, ha nem lesz „sikeres” a népszavazás? A másik pillanatban a kormánypárti politikusok már úgy nyilatkoztak, hogy nincs politikai tétje ennek a szavazásnak? Akkor miért rendezik meg? Miért dobunk ki az ablakon tízmilliárdot? Jaj, pedig, de sok helye lenne ennek a rengeteg pénznek! A nyomorgóknak milyen jól jött volna ebből a pénzből bármilyen támogatás. Sőt, még értékelték volna is a szegények ezt a szép gesztust.

 

Fontos dátum október 2. Ettől ég lázban az ország? Vajon eszünkbe jutott-e eddig, hogy október 1-jén milyen nap van?

 

Nekünk eszünkbe jutott, hogy akkor, az „Idősek Világnapja” van. Azoknak a napja, akiket meg kellene becsülnünk, mert hajdan, amíg dolgozni bírtak, aktívan hozzájárultak az ország felépítéséhez. A népszavazások kapcsán eszünkbe jutott, hogy a 2016. év nyarán úgy döntött a kormány, hogy meg kell erősíteni a kötelező szülőtartási kötelezettség szabályozását, törvényileg. Erről az egész ország jövőjét eldöntő kérdésről, mely a családok nagy részét érintheti, erről kellett volna inkább népszavazást kezdeményezni a kormánynak. Úgy lett volna tisztességes, hogy erről, ha nem is népszavazást, de az érdekképviseletekkel való egyeztetést lefolytatta volna a kormány.

 

Ehelyett diktátumot kaptunk: eszi, nem eszi, nem kap mást, csak öngondoskodást, vagy szülőtartást? Ez nem fair játszma.

 

Öngondoskodást ajánlanak azok után, hogy már egyszer, a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket beolvasztották a költségvetésbe, ahol a fiatalok 3 ezermilliárdos megtakarítása azonnal szétolvadt?

 

Mit gondol a témáról a kormány? Takarékoskodjunk a nyugdíjas évekre? Na, de, hogyan és miből? Az már nem érdekli őket.

 

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/a_magyar_

allam_kihatralna_a_nyugdijrendszerbol.621682.html

 

Főleg azért nem értjük sem az öngondoskodást, sem a szülőtartást, mert nem a családok kapták kézhez az évtizedek alatt befizetett járulékokból befolyt összegeket, hanem az állam. Pont emiatt, nem a családok, hanem az állam kötelessége lenne megoldani az idősekről való gondoskodást. A fiatalok magán-nyugdíjpénztári pénzeinek elvonása, a rájuk kiszabott élethosszig tartó munka, amellett még a szülőtartás, mindez már túl nagy teher. Ez minden épeszű fiatalt elriaszt attól, hogy itthon maradjon. Inkább külföldön keresi a boldogulás lehetőségét, mint megélhetési bevándorló. Ha szépíteni akarjuk a dolgot, akkor is tény, hogy ők is csak „menekültek”, akik a magyarországi nyomor elől menekülnek.  

 

Az itthoni bérekből képtelenség a szülőtartási kötelezettségnek eleget tenni úgy, hogy a családok gyermeket is vállaljanak és idős szülőket is eltartsanak. A nyugdíjkorhatár alatti rokkantaknak az Alaptörvény bevezetése (2012. január 1.) óta kiszolgáltatottá vált a helyzete. A nagykorú gyermekeiknek kell felvállalni a segítésüket, mert az államtól, csak segélyes pénzeket kapnak a rokkantak akkor is, ha évtizedeken át járulékfizetők voltak. Az aktív életkorú rokkantak létszáma az összlakossághoz viszonyítva már, csak kb. 1,5% arányú. Ha élve megérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor is, csak minimális nyugdíjuk lesz. Az öregségi nyugdíjasok száma jelenleg kb. 23%. Utóbbiak száma rohamosan nő a Ratkó-korszak gyermekeinek tömeges nyugdíjba vonulása miatt.

 

A 2018-as választások idejére már 2,5 millió nyugdíjassal számolhatunk, de a következő választási ciklus végére 3 millió öregségi nyugdíjasa lesz hazánknak. Az összlakosság több, mint 30%-a időskorú lesz, ami azért is nagy kihívást jelent, mert a vészhelyzetben lévő egészségügyi ellátórendszerünk mellett, a nyugdíjrendszerünk is fokozatosan omolhat össze. Ezt a hatalmas terhet nem fogják tudni megtartani a vállukon a járulékfizetők. Az állam ezért a családokra próbálja áthárítani az idősekről való gondoskodás terheit. Ezért is gondoljuk azt, hogy ezekről a kérdésekről, amíg nem tárgyal a kormány az érdekképviseletekkel, és a szükséges párbeszédet kikerülve a családok nyomorát fokozó döntéseket hoz önhatalmúlag, addig ez a probléma legalább akkora súlyú, mint a migránskérdés. Azt nem akarja a kormány, hogy hazánkra rátelepedjenek a „betolakodók”, ugyanakkor - egyetlen marasztaló szó nélkül - kiengedi az országból a nyomor elől menekülő fiatal járulékfizetőinket?

 

A „kvótanépszavazást” létkérdésnek tartja a kormány. Ugyanakkor nem tartja létkérdésnek a becsületes ország építő idősekről és betegekről való gondoskodást? Legelsőként a saját sorsunkról kellene népszavazást rendezni, vagy ezeket a kérdéseket tisztázni a jövőnkről.

 

Itt van például hét kérdés, ami létkérdés:

 

TUDTA-E?

 

1./ Tudta-e, hogy 2010-ben a választási kampányban nyugdíjgaranciát ígértek minden nyugdíjasnak a jelenleg hatalmon lévők? A rokkantaknál a garanciát 2012-ben már el is törölték és a nyugdíjasok jövője is bizonytalan?

 

2./ Tudta-e, hogy egyre javuló egészségügyi ellátást ígértek, miközben sok beteg belehal az ellátatlanságba?

 

3./ Tudta-e, hogy kiszáll az állam az idősgondozásból és vagyonokért ápolnak majd öregeket?

 

4./ Tudta-e, hogy az egymillió „új munkahely” a közmunkásoké és a rokkantaké lehet, fillérekért?

 

5./ Tudta-e, hogy a korhatár alatti rokkantakat a család kötelessége lesz eltartani?

 

6./ Tudta-e, hogy az állami felelősségvállalást a családi felelősségvállalás váltja fel majd a szülőtartási kötelezettséggel a nyugdíjasoknál is?

 

7./ Tudta-e, hogy jön a 100%-os foglalkoztatottság, a munkahelyről a temetőbe kerülhetünk, mert Magyarország egyre jobban szeretne ebben is teljesíteni?     

 

 

Lehet, hogy sokaknak fontos a népszavazás a migránsokról, de nekünk még fontosabb lenne egy népszavazás az idős és beteg magyarok jövőjéről. Ugyanis, a mi jövőképünk még az országokon átsétáló migránsok helyzeténél is rosszabb, mert azoknak legalább van hová menekülni. A magyar nyugdíjasoknak és betegeknek viszont az Európai Unió állampolgáraként még ez a lehetőség sem adatik meg, hogy elmeneküljünk egy szomszédos országba, vagy valahová Európába, mert onnan pár hónapi tartózkodás után haza zavarnának minket.

 

Számunkra a hét kérdés létkérdés, mert nemcsak a saját jövőnkről, hanem a családunk jövőjéről is szól.