HOVÁ TŰNT AZ EMBERSÉG?

 

 

Gondolatok az emberi jogokról Magyarországon 2016-ban:

 

Évek óta bajban van az egészségügy és a szociális ellátórendszer. A nyugdíjrendszer összeomlásával is riogatnak minket úgy, hogy öngondoskodást javasolnak, vagy szülőtartást, miközben már a fél ország létminimum alatt él. Nem számít, hogy egy életen át fizettük a járulékokat, cserébe nem jár érte majd semmi? A 2012. január 1.-től hatályos Alaptörvényben már nem szerepel a „biztosítani kell” fogalom, már csak törekvés van a társadalombiztosítási ellátásokra, de annak teljesítésére semmiféle kötelezettség és garancia nincs. Ennek szellemében, kapunk is meg nem is, szolgáltatásokat.    

 

„Az emberi méltósághoz való jog sárba tiprásáról van szó” ebben a történetben – írja a cikk szerzője. Osztozunk a véleményével, különös tekintettel arra, hogy kiszolgáltatott helyzetben lévő kerekes székes emberekről van szó: 

 

http://www.fm3cafe.hu/2016/11/24-orat-vart-ket-nyugdijas-neni-hogy.html?m=1

 

December 3.-án lesz a Fogyatékosok Világnapja és december 10.-én az Emberi Jogok Világnapja. Álságos az a fajta cinikus politizálás, melyet a kormány folytat, amikor úgy nyilatkozik, hogy mennyire odafigyelnek a fogyatékkal élőkre és teljes támogatásukról biztosítják őket. Ehhez, még fel is sorolják az anyagi támogatásokat és eredményeket? Arról viszont kevés szó esik, hogy a célok megvalósításához jelentős anyagi támogatást kapunk az Európai Uniótól. A kormány úgy tesz, mintha mindent ő adna, mint egy jóságos „Télapó”.

 

Hazánkban az akadálymentesítési program határidő nélküli. Ahhoz határidőket már nem jelölnek ki. Eközben ömlik a mozgáskorlátozottak panasza arról, hogy ahol már részben akadálymentesített a közlekedés, ott is órákat kell várni, mert nem veszik fel őket minden esetben a buszokra, trolikra, villamosokra. A vidéken élők még 100 év múlva sem reménykedhetnek abban, hogy akadálymentesített tömegközlekedéssel utazhatnak?

 

Szándékosan kerül most a Kedves Olvasóink elé, egy 16 évvel ezelőtti sajtóanyag, mert a helyzet az óta sem sokat változott, csupán annyit, hogy mióta uniós tagország lettünk, még az Európai Unió is tízmilliárdokkal támogatta meg a magyarországi fogyatékosok helyzetének javítását. Ennek ellenére, még az akadálymentesítési határidők is eltűntek a milliárdokkal együtt és szó sincs már a tömegközlekedés további akadálymentesítéséről. Az, még a nagyvárosokban is gyalázatos, a vidéki településeken viszont még kb. 100 év alatt sem valósulhat meg?

 

Miről írt a témával kapcsolatban 16 évvel ezelőtt a sajtó?

 

http://magyarnarancs.hu/belpol/egy_szoba_negy_kerek_a_mozgasfogyatekkal_elok_

helyzete_magyarorszagon-62099

 

Mi valósult meg ebből az óta?

 

A 16 évvel ezelőtti állapotokhoz képest alig történt pozitív fordulat, de az is inkább csak a fővárosban és a nagyvárosokban tapasztalható.

 

Hozzánk is több panaszos fordult az elmúlt években a tarthatatlan helyzetük miatt számos témában. Sőt, még előfordult az is az egyik megyeszékhelyen, hogy a rehabilitációs szakdolgozók arról panaszkodtak nekünk, hogy kerekes székkel, csak a személyzet segítségével juthatnak be a betegek az épületbe, ha például esős az idő. A sáros- földes átjárón keresztül nem lehet átjönni kerekes székkel a kapuig. Egyik beteg pedig arról panaszkodott, hogy többször volt már példa arra, hogy a tolószéke meghibásodását javító szervizbe egy hónapot is várni kellett (csere kocsi nélkül), hogy megjavítva visszakaphassa az elektromos kerekes székét. Addig, nehézségekkel tudta csak megszervezni a bevásárlást, és a mindennapos ügyek intézését.

 

Sokan elképzelni sem tudják azt, mennyi sok akadály tornyosul egy mozgásában korlátozott, vagy valamilyen fogyatékkal élő embertársunk elé. Gyakran úgy élünk közöttük, hogy észre sem vesszük a problémáikat. Hová tűnt az emberség? Közülük sokan, már meg sem próbálnak segítséget kérni, mert gyakran megtapasztalhatták az emberi közönyt, a mások baja iránt. Pedig sokkal szebbnek láthatnák a világot, ha odafigyelnénk rájuk is.

 

Annál kiszolgáltatottabb helyzetet pedig nehéz elképzelni, amikor egy gyermek kényszerül kerekes székbe, vagy súlyos betegség által fogyatékkal élőként éli a mindennapokat. Számukra és a családjuk számára rendkívül problémás lehet, hogy előfordul az is, hogy nagy távolságon keresztül jutnak csak el ezek az ilyen gyermekek a számukra kijelölt, speciális oktatási intézményekbe, hogy tanulhassanak. Az ilyen gyermekek mellett az édesanyák helyzete is nehéz. A gyermek betegsége miatt ápolási díjban részesülő család anyagilag ellehetetlenül. Az ilyen családokra nélkülözés vár, a nyomor tartósan rájuk telepszik.

 

Ma van, november 20.-án, a Gyermekek Jogainak Világnapja.

 

A gyermekek jogai hogyan működnek Magyarországon? Általános összefoglalót olvashatunk erről, ebben a remek írásban:

 

http://www.tabunyitogato.hu/cikkek/velemeny/gyermekjogok-magyarorszagon---a-gyermekek-jogainak-vilagnapjan.html

 

Gondoljuk közben a sok éhező és nélkülözésben felnövő magyar gyermekre, a másfél millió mélyszegény család gyermekére is. Nekik még ahhoz sincs joguk, hogy jóllakjanak? Ne gondoljunk arra, hogy ezért csupán a szülő a felelős. Felelős a kormányzati politika is. Ahelyett, hogy igyekezne felszámolni a gyermekszegénységet, úgy tesz, mintha az már nem is létezne? Cinikusan kijelentik, hogy egyre csökken a szegény gyermekek száma és nincs éhező gyermek Magyarországon? Van, vannak, csak a kormány nem akarja észrevenni őket. Még a létminimum alatt élőkről szóló statisztikákat is képesek átrajzolni, hogy csak azért is nekik legyen igazuk? Ettől, hogy elkendőzik a bajokat, a nélkülözők még nem laknak jól.

 

Gondoljunk a szociológusok és gyermekjogvédők tényfeltáró írásaira, melyekből a való-világba pillanthatunk be. Abba, hogy Magyarországon - ezen a napon is - hány és hány gyermek hajtja álomra a fejét fűtetlen lakásban, korgó gyomorral.  

 

Általánosan is elmondhatjuk, ha beteg vagy, szegény vagy, öreg vagy, akkor már csak nyűg vagy, ebben a könyörtelen társadalomban. Hát, ekkorát fordult velünk a világ és ebben a nagy körforgásban elvesztek az alapvető emberi jogaink. Arra pedig nincs válasz, hogy hová tűnt az emberség!