Nem mesének szántam a véleményemet, de a végén mégis az lett belőle. A felnőtteknek szóló „mese” mely magyar gyermekekről szól, határon innen és túl.

 

A szegény magyar gyermekekhez nem kopogtat be a Télapó sem, nem mennek soha üdülni sem. A szegény családokat az út szélén hagyták, és nem sokan veszik észre őket, inkább elsuhannak mellettük. Viszont vannak olyan gyermekek, akiket nem hagy ott az útszélén a kormány. Ők azok, akik nem is ebben az országban születtek, mégis jótékonyan és segítve figyelik minden útjukat.

 

A kormány elvárja tőlünk - magyar adófizetőktől - hogy örüljünk a külhoniaknak nyújtott százmilliárdos támogatásoknak akkor is, ha itt a fél ország a létminimum alatt él és a szegény családok lassan már segélyhez sem jutnak? Többszázezer éhező magyar gyermek van, aki a nyári szünetben meleg ételhez sem jut. Üdülésről nem is álmodozhatnak soha, mert a szegénység, az további szegénységet szül. A kormány és a külhoni magyarok viszont elvárják tőlünk, hogy tapsoljunk és lelkesedjünk a külhoniak támogatásának akkor is, ha itthon nyomorgó családok milliói nem kapnak semmiféle támogatást. Sőt, az ukránoknak ingyen magyar nyugdíjakat is osztogatunk, miközben itthon 8 éve nem emelkedett a segélyszerű nyugdíjminimum, és a 300 ezer rokkantsági nyugdíjától megfosztott rokkant közül sokan már öngyilkosságba menekültek a kilátástalanság elől?

 

Először nem itthon kellene enyhíteni a bajokon? Aztán, ha maradna rá pénz, akkor segíthetnénk másokon is.

 

A kormány úgy kezeli a magyar adófizetők pénzét, mintha az a sajátja lenne. Annyit ajándékoz belőle idegen országok sokadik generációs magyar szülötteinek, amennyit csak akar? A kormány szerint, mutassuk meg milyen jó testvérei vagyunk a szomszédos országok sokadik generációs magyarjainak! Azoknak, akik egy vadidegen ország szülöttei? Nekik az a szülőhazájuk, nem pedig a miénk, de mégis mi fizetünk nekik sok mindent? Pusztán azért, mert magyarok?

 

A magyarságtudatot sokféleképpen lehet ám ápolni!

 

Úgy is, ahogy teszik azt, az innen a munkanélküliség és a nyomor elől elmenekült fiataljaink. Megőrzik a magyarságukat akkor is, ha semmiféle támogatást nem kapnak a magyar államtól, akkor sem, ha külföldön nem jön össze nekik a boldogulás. Ha ott is nyomorognak, ott legalább segélyt kapnak. Nem úgy, mint itt, ha munka nélkül maradnak, akkor megnézhetik magukat a kiszolgáltatottságtól. Itthon egyik családtag tartsa el a másikat, miközben százmilliárdok vándorolnak ki az országból az adófizetőink pénzéből a külhoniak megsegítésre?

 

Turisztikai fejlesztésekre, egyházak támogatása, külföldi műemlékek felújítására, iskolák, óvodák, kórházak, külföldi stadionok építésére és ukránok ingyen nyugdíjára mennek el a magyar adófizetők százmilliárdjai?  Itthon meg évi ezermilliárdos megszorításokat kapunk évenként?

 

Vajon, a külhoniak mit tesznek cserébe értünk, a „hétköznapi” magyar testvérekért?

 

A nyomor elől külföldre menekült magyarok, csak nehézségek árán adhatják le szavazataikat a nagykövetségeken. A külhoni magyaroknak a könnyített „leveles” szavazás privilégium. Négy évenként „ellenünk dolgozhatnak”tiszta lelkiismerettel? A legnagyobb lelki nyugalommal végignézik azt, hogy hogyan taszítanak még több magyar családot az anyaországban nyomorba? Ehhez asszisztálnak a „jó testvérek” a kiváltságokért cserébe?

 

A mi kormányunk olyan „jóságos”, hogy minden évben: a külhoniaknak iskoláztatási támogatást is ad 3-25 éves korig. Azt a milliomos magyar származású külhoni szülők is megkapják, miközben ez a támogatás itthon, csak rászorultság alapján jár. Itthon, csak három, vagy több gyermek esetén jár, de csak rendkívül indokolt esetben. 

 

Ukrán gyerekeket nyaraltatunk száz számra évente a magyar adófizetők pénzéből, miközben a magyar gyerekek egy Észak,- vagy Kelet-Magyarországi falu határát el sem tudják hagyni és éheznek? 

 

A Velencei tónál az idén is 660 ukrán gyermek és kísérője nyaralhat a magyar adófizetők pénzén:

 

http://sztarklikk.hu/kozelet/ukran-harcosok-gyerekeit-nyaraltatjuk-a-velencei-tonal/325517

 

Hallom, mintha azt súgná a kormány a fülembe, hogy ne irigykedjek! Nem irigykedem, nem is gyűlölködöm, eszembe sincs, csak gondolkodom. Számomra az a furcsa, hogy az itt nélkülöző gyermekeket, akik enni sem kapnak eleget, azokat nem veszi észre a kormány és nem is üdülteti, csak közülük keveset? Sajtóhírek szólnak arról, hogy a kormány által sokat szidott Európai Unió eteti a magyar éhező gyermekeket, komoly uniós pénztámogatásokat küld erre a célra. Nemrég olvashattunk róla a sajtóban, hogy a kormány „jótevőként”olyan csomagokat osztogatott rászorulóknak, melyeket Uniós pénzből finanszíroztak.   

 

Mi lenne a mese címe, ha az édesanyjától egy bennszülött szegény magyar gyermek megkérdezné azt, hogy: „Anyu, mi miért nem nyaralunk soha”? Anyu azt felelné neki, hogy a mese címe: „Hurrá, mi nem nyaralunk”! Miért hurrá Anyu? Azért, mert egy nyaraláshoz rengeteg pénz kell, és, ha az nincs, ha minket nem nyaraltat senki, örüljünk, hogy ennivalóra futja a pénzünkből. 

 

Olyan érzés lehet ez, mintha a „Télapó kormányunk” itthon a magyar szegény gyermekeknek virgácsot osztogatna, akkor is, ha jók voltak? Egyetlen bűnük az csupán, hogy szegénynek születtek. Az ukrán kisgyermekek viszont, ha rakoncátlanok, vagy lehet, hogy jobb módúak, mint a magyar „kis testvéreik” akkor is „szaloncukoresővel” és ajándékkal kedveskedik nekik a magyar „Télapó kormány”?

 

A sajtóhírek szerint a következő egy évben, soha nem látott támogatás kapnak a külhoni magyarok. Sejteni lehet csak, hogy miért. Ha ez így lesz, akkor a „döntéshozó Télapók” a mi pénzüket osztogatják sajátjukként, mi meg sohasem megyünk el nyaralni.

 

A mesének itt a vége, kedves Magyarok! Vissza is feküdhettek az ágyatokba minden nap, újra és újra éhesen. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket ti is a nyaralásról úgy, mint az ukrán gyerekek. Talán, majd 2018-ban, a választáskor egy új világ hajnalára ébredtek. Ami, vagy sokkal jobb lesz a mostaninál, vagy még elviselhetetlenebb.

Ez ma még a jövő meséje.   

 

/Demeter Éva/