Ki használ ki, kit? 

Olyan jól esik arról olvasni, hogy a csúnya, galád munkáltatók hogy kihasználják a jó magyar dolgozókat. Ez bizony így is van. S hogy mi ennek az oka? Nemcsak a munkáltató pénzéhsége az egyedüli kiváltó ok. Hanem a jogalkotó pénzéhsége is. Hiszen a jogalkotó alkotja meg úgy az adójogi tárgyú, mint az egyéb törvényeket, melyekkel csak belefelé söpri a pénzeket, hogy azután azok, keresztülfolyatva az MNB-n elveszíthessék közpénz jellegüket, és a megfelelő zsebekbe vándorolhassanak.


Mert nem hiába a jogalkotó alkotja a pénzmosásról szóló törvényeket is. Így rajtuk kívül nem is moshat pénzt senki.


Csak a munkáltatók.


Hiszen ami kicsiben folyik, az megy nagyban is. És ez fordítva is igaz. Mondhatnám úgy is: a felső vezetés példáit szívesen és nagyon hamar átveszik az alsóbb vezetésben. Így megy ez minden részvénytársaságban, kft-ben, vagy éppen egyéni vállalkozásban is, ha ott vannak alkalmazottak.


A szegény ember legkisebb fia csak a népmesében gazdagodik meg, vagy nyeri el a királylány kezét, és vele a királyságot. …


Megfelelő próbatételek pedig nemcsak a népmesékben vannak, hanem a mindennapi valóságunkban is, ha munkavállalók vagyunk. Csakhogy, a mindennapi valóságban hiába teljesíti a szegény ember fia az összes próbatételt, mindezen nemes tettek végén nem a fele királyság várja őt, hanem a 4 órára adható minimálbér, a napi 8-12 órás munkavégzésért. Ha rendes a munkáltató, akkor borítékban odaadja a többi, ledolgozott óra értékét is.


Naná, hogy nem a teljes értékét. Hanem azt az értéket, amelyről ő úgy dönt: az elvégzett munka ennyit ér. Vagy véletlen volna az, hogy a pultosok, az építőipari munkások, és a mezőgazdasági napszámosok ugyanannyit keresnek, mint a 2000-es években? Egy diákmunkás többet keres, mint ők. …


És akkor jön a sikítás, hogy hajjajj, meg hujujj, elvándorolt kis országunkból a munkaerő! …


De el ám.


Miért? Mit vártak? Lenyomott és nyomva is tartott munkabérekkel, és folyamatos áremelkedésekkel majd itthon tudják őket tartani? Bár azt harsogja minden „közérdekű” közlemény, hogy vissza van szorítva az infláció, érdekes módon ezt csak a munkabérünk vásárlóértékén nem érezzük. Komolyan mondom, most már félek, ha azt mondják bármiről is, hogy ennek, vagy annak az Áfa tartalma csökkenni fog. A sertéshús Áfa-csökkentéséből pontosan láthatjuk: ezek a bejelentések fordított arányosságban vannak a valósággal. Mert a sertéshús Áfája is csökkent, olcsóbbá is vált, durván másfél hónapon keresztül. Azóta drágább, mint volt az Áfa-csökkentés előtt. …


És hiába dolgoznak a szülők, a legtöbb család csak vasárnap tud húst tenni a gyerek elé az asztalra, a havi munkája után járó munkabéréből. Vagy még akkor sem. …


Azt mondja a lakájmédia, hogy havonta 300 ezret keres a magyar. Hááát, nem is tudom. Vagy én mozgok „rossz” körökben, vagy pedig ez színtiszta hazugság. Azt is mondják ugyanezen hírforrások, hogy minden magyarnak van megtakarítása. Ez a megállapítás is csak abból a szempontból érdekes, hogy ha húst nem tud a családapa a gyermeke elé tenni az asztalra, ugyan miből rakna félre, mondván, hogy ő megtakarít? Mit? Miből?


A 300-ból, igen, meg lehet takarítani. De mennyien is keresnek az országban havi szinten nettó 300 ezret? A tizedét sem sokszor. … Főleg, ha rokkantként vállal munkát, példának okán, a családapa. Az ő éves (nem pedig a havi!) munkabére nem éri el a 300 ezret. …


De, hogy ne érje szó a ház elejét, vizsgáljuk meg a másik oldalról, a munkáltató oldaláról a kifizetendő munkabér kérdését. Egyszerű számokkal számoljunk, az érthetőség kedvéért, nem ragaszkodva a pontos összegekhez, az arányokhoz viszont igen. Tehát, kezdjük el: ahhoz, hogy a munkáltató egy dolgozójának hó végén adhasson 50 ezer forintot, közel 80 ezer forintot kell elkülönítenie a büdzséjében. Merthogy: ha 50-et ad a dolgozónak, 30 jár Állam Bácsinak is, ugyanezen dolgozó után. (és ide most ne számoljuk bele a vállalkozásokat sújtó egyéb adónemek megfizetésének kötelezettségét is, minden hónapban).  Ha diplomás munkaerőt foglalkoztat, akkor (garantált minimummal számolva) ahhoz, hogy a diplomás dolgozó hó végén hazavigye a 100 ezret, el kell különítenie majdnem 170 ezret a büdzséjéből.


A fenti példánál maradva, tehát, ha a munkáltató alkalmaz egy diplomást és egy közmunkást, akkor e két ember munkabére 150 ezerbe kerül, mely kifizetéssel azonos ütemben fizet be Állam Bácsi zsebébe 100 ezret, külön, mégis egyszerre.


Ahelyett, hogy ezt is a dolgozójának adhatná, aki a vásárlásainak megnövekedésével tisztán vissza tudná forgatni ezt az összeget a gazdaságba, növelve a mindenkori GDP-t. Így viszont csak pár ember GDP-je növekszik, akik egyre előbbre és előbbre lépkednek a Magyar Forbes listáján. …


A napi.hu közölt egy összeállítást arra vonatkozóan, hogy kis országunkban minden harmadik munkavállaló feketén van foglalkoztatva.


Ez pedig, mégis: nagyon kiváló megoldás, ha a családok jelen megélhetési esélyeit nézzük.


Hiszen: fekete jövedelemből nincs végrehajtás, a fekete jövedelem teljes egészét ő kapja kézhez, és ennyiből vásárolhat, és láthatja el a családját, tarthatja fenn lakhatásukat. A munkáltató klasszisokkal olcsóbban ússza meg, hiszen csak a töredékével kap többet a munkavállaló, mint amit egyébként is kapna, és húz az Állam Bácsi felé való fizetési kötelezettségén is. Így csak Állam Bácsi károsodik meg, ha viszont mindent hivatalosan tesz, Állam Bácsi nem károsodik, de ő és munkavállalója viszont igen. Mégpedig nagymértékben.


240 ezer gyermek éhezik kis országunkban, a családi pótlék összegét lassan tíz éve nem akarózik emelnie a jogalkotónak, a KSH-nak pedig megtiltották, hogy mérje a szegénységi mutatókat.


Virágzik a fekete gazdaság?


Csoda?


Fekete gazdaságban meg tud élni a munkavállaló, munkahelyeket tud teremteni a vállalkozó, annak érdekében, hogy még több munkavállalót tudjon (igaz, feketén, de mégis) foglalkoztatni. Fekete gazdaság következtében kézhez kapott munkabérek Állam Bácsinak a váráslóerő növekedésével egyenes arányosságban GDP növekedést produkál, szóval, mindenki jól jár. Az oligarchák kivételével.


Mit kockáztat a munkavállaló, ha belemegy a fekete foglalkoztatásba?


Igen: a nyugdíját. Mert így nem lesz szolgálati ideje.


Miért?


Egyébként lesz nyugdíja?


Álljunk meg egy percre, és gondolkodjunk ezen utolsó kérdésen. És rájövünk a válaszra: a munkavállaló, tulajdonképpen a fekete foglalkoztatásban való részvétellel nem kockáztatja a nyugdíjra való jogosultságát. Hiszen hiába fizetne egyébként a munkabéréből nyugdíjjárulékot, ha összeomlóban van a nyugdíjrendszerünk. A nyugdíjkorhatár pedig ugrásszerűen tolódik egyre tovább, és tovább. Mire a mai 30-asok elérik az akkorra meghatározott nyugdíjkorhatárt, már kongani fog a nyugdíjkassza. A magánnyugdíjpénztáraknak pedig már se hírük, se hamvuk. Mint ahogyan a tartalmuknak sem.


Száz szónak is egy a vége: nem veszíti el a munkavállaló azt a lehetőséget, ami akkor már egyébként sem fog a rendelkezésére állni. …..


A jelenben viszont enni tud adni a gyermekének.