KIK A „GÉNHIBÁSOK”?

 

Elgondolkodtató az írás, melyet az Amerikai Népszava blog a napokban közölt.

 

„A Magyar Országgyűlés Elnöknének felmenői baloldaliak voltak. 

A házelnök a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Társadalomtudományi intézetében dolgozott”- írja az Amerikai Népszava blog:

 

https://nepszava.us/blogs/news/kover-naci- genetikat-hirdet

 

Egy évvel ezelőtt (2015.07.28.) a Kettős mérce blog is foglalkozott már ugyanezzel a témával:

„A probléma persze az, hogy ezek az emberek az ország vezetői és nemcsak a Fideszé.

Ugyanis ebben az országban bárki bármit mond, élnek és élni fognak baloldaliak, sőt melegek, zsidók, cigányok, rokkantak, szegények, rosszul keresők és átmenetileg menekültek is”- írja a Kettős mérce blog.

 

http://kettosmerce.blog.hu/2015/07/28/orban_viktor_kover_laszlo_a_genetikai_hulladek_es_a_sarki_zoldseges

 

A magyar népnek pont ezek a „rendszerváltó ifjak” ígértek jóléti társadalmat, ha hatalomra kerülnek. Kinek lett itt jólét? Azóta kiderült. Mindössze kb. az ország 10%- ának? A többiek számára az elmúlt 26 év vegyes politikai útkeresése csapdákkal volt kikövezve. Azt hihettük volna, hogy egy kiegyensúlyozottan fejlődő demokratikus országban mindenki megtalálhatja majd a számítását. A 90-es évek nagy változásokat hoztak a magyarok életében. A gyárbezárási hullámokkal egymillió ember vesztette el a

munkáját, míg mások hihetetlen vagyonokat szereztek a privatizáció idején. Nemcsak a 2008. évi világválság rengette meg a létbiztonságunkat, hanem a hazai belső viszonyok is rátettek erre még egy-két lapáttal. Úgy, hogy egyre többen, egyre nagyobb szegénységbe süllyedtek, egyre rosszabbul érzik magukat ebben az országban.

 

Az egészségügyi és a szociális ellátórendszer reformja valójában csupa megszorításokból áll. Úgy alakították át az egészségügyi ellátórendszert, hogy a volumenkorlát, a kórházak összevonása, az ágyszám leépítések egyre nagyobb várólistákat generáltak.

Ezek mellett a problémák mellett az egészségügyi szakdolgozók pályaelhagyó, vagy külföldre távozó tömege fokozatosan duzzadt egyre nagyobbra. Komoly gondot okoz az alapellátásban a háziorvos hiány, főleg úgy, hogy egyre nő az ellátásra szoruló betegek száma. Az egészségügy összeomlásának megfékezésére nincs recept, nincs kormányzati akarat? A szakdolgozók végkimerülésig dolgoznak, megalázó bérekért. Lassan már nem lesz, aki gyógyítson, de a jajkiáltásokat nem akarják hallani a döntéshozók. 

 

A szociális hálóból egymás után potyognak ki az elszegényedő családok. Fokozatosan felszámolásra kerül a következő évtizedig a segélyezés. A munkaalapú társadalom kiépítésével mindenkinek dolgozni kell. A teljes foglalkoztatás elérése a cél, ami persze a tartós munkanélküliek számára, csak közmunkaprogramot kínál, amiből nincsenek kitörési pontok. Még a súlyos beteget is fokozatosan munkára kényszerítenék a „speciális” közmunkabérrel. Mit jelent a „speciális” közmunkabér? Azt, hogy kb. a

segélyért, havi 27 ezer forintért, napi 6 órát kell dolgozniuk ezeknek a szerencsétlen, beteg embereknek.

 

Nemcsak az aktív életkorúakat fenyegeti az egyre növekvő elszegényedés, hanem a következő nyugdíjas nemzedékeket is. A kötelező szülőtartás törvény általi szabályozása pedig az idősekről és betegekről való állami gondoskodás felelősségét a családokra hárítja át. Az alaptörvény 2012. január 1.-től hatályos rendelkezései szerint, a szülőtartás első kísérleti alanyai az aktív életkorú rokkantak voltak. Az érintetteket a család kötelessége eltartani, ha a segélyes pénzellátásuk nem elég a megélhetésükre. A következő évtizedekben egyre több elszegényedő család fog kilátástalan helyzetben élni.

 

Egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat. A sokak által szidott Kádár-rendszerben, vagy a rendszerváltás utáni baloldali pártok kormányzása idején ehhez képest szociális biztonságban éltünk. A kettős mérce blog írása szerint (2015.07.28.):

 

„Orbán Viktor hazaárulózta le a magyar baloldali embereket: értelmetlen

fejtegetésében azt hangoztatta, hogy a baloldaliak gyűlölik a magyarokat, ma pedig Kövér házelnök közölte axiómaként, hogy a baloldaliak genetikailag gonoszak vagy alávalóak”.

 

Az ilyen kijelentések a társadalom megosztását, a gyűlölködést erősítik. Érthetetlen az is, hogy miért jó az nekik, hogy másnak rossz legyen? A baloldali ellenzéki pártok hol vannak ilyenkor? Miért nem hallani a hangjukat? Belenyugodtak már ők is abba, amibe az ország, hogy bármit megtehetnek velünk, bármit mondhatnak ránk, bárhogy alázhatják a másként gondolkodó embereket, mint amilyenek ők? A baloldaliak miért „genetikailag gonoszok vagy alávalók”?

 

Egy kettészakított országban élünk, ahol egyre feszül a húr. A megosztó politika olyannyira sikeres, hogy egyre nehezebb lesz kimásznunk abból a csapdából, ahová a politikai hatalmak fokozatosan lökték be a magyar népet. Alig látni az utcákon boldog arcokat, sokan csak üres tekintettel néznek a semmibe, vagy lefelé, mintha szégyellnék azt is, hogy ebben az országban élnek. Valamit nagyon elrontottunk mi magyarok az elmúlt 26 évben, mert a fél ország rosszabbul él, mint a rendszerváltás előtti időkben.

 

Az idő és a sors kereke visszafelé pörög? A kínok alatt egyre több nincstelen könyörög a létért? Milyen ország az, ahol a szegény, csak annyit ér amennyije van? Milyen ország az, ahol hónap végére elfogy a remény, hogy másnap, az asztalodra jut-e még kenyér? Nem szabadna „genetikailag” bekódolni senkit sem, hogy ellenség, vagy barát. Rossz tanácsadó a gyűlölködés. Fájdalmas az ébredés, de ne vesszen el a reménykedés, hogy lesz még egyszer a magyarok között megbékélés!