Kincs, ami nincs: a háziorvos ....

Egyre inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a háziorvosunk késik a rendelésről. Várunk rá. És/vagy be sem jutunk hozzá, neki kell futnunk másnap. Vagy két nap múlva, ha kis faluban lakunk, ahol csak minden másnap van háziorvosi rendelés. …


Megoldás: ne betegedjünk meg. Vagy gyógyítsuk magunkat a régen is bevált, népi praktikákkal. Mármint, ha nem vagyunk krónikus betegek.


Nem éri meglepetésként a vidéken élőket, amikor arról hallanak: egy-egy háziorvos két-három falu betegeit is ellátja. Az sem meglepetés, hogy egy kis faluban nem lehetsz annyira beteg, hogy ne menj be lábon az orvosi rendelőbe. A dokinak ugyanis nincs ideje arra, hogy még háznál is beteget lásson el. Hiába ő a HÁZI orvos. Nincs ideje HÁZnál a betegre. Ebből egyenesen következik: a megfelelő minőségű gyógyításra sem.


Ebből a nagy rohanásból aztán adódnak az orvos hozzáállásának okán etikai kifogások. Igen ám. Csakhogy, ha a beteg ezt előterjeszti, nemcsak a saját falujával, de a szomszéd falvak betegeivel is kitol. Nem is kis mértékben. Hiszen alapból felfüggesztik az orvost az etikai panasz kivizsgálásának idejére.


Meg egyébként is. Etikai panasz azért, mert az orvos fáradt, és túlterhelt, ennél fogva türelmetlenebb és ingerlékenyebb? … na, ne nevettess.


De ugyanez az orvosi hozzáállás az is, amelyből pedig a következő jelenség fejlődik ki: a szatyros beteg előnyt és enyhébb bánásmódot élvez az orvos megítélése szempontjából, mint azok a betegek, akik üres kézzel érkeznek ugyanahhoz az orvoshoz. Szintén kis falvak jelensége, hogy szatyorban kap az orvos, köszönetképpen csirkét, kacsát, disznót, tojást – kinek mije van otthon. Merthogy: kinek mije van, annyit is ér az. … mint a híres mondás tartja. Ezt a mondást magukévá tették a kis falvak orvosai is (tisztelet a kivételnek!). A szatyros betegnek felírják a 3 hónapra szóló, állandó gyógyszereit, annak pedig, aki szatyor nélkül érkezik a rendelésre, csak 1 hónapos adag jut. Várakozzon csak havonta, ha sajnálja, azt, ami jár. …


Mert meg kell adni az Istennek, ami az Istené.


Olyan kevés háziorvos él már kis országunkban, hogy ezt nyugodt szívvel megtehetik. Ugyan ki jelentené be, ha egy-egy túlterhelt orvos benéz egy-egy beteget? Például: mini falu, nyári forróság. Beteg szatyor nélkül, hamuszürkén érkezik a rendelőbe, úgy támogatják. Vár az orvosra (a légkondi nélküli váróteremben, ahol még a szék is kevés), aki a másik falu rendeléséről még nem érkezett oda. Mikor a beteg bejut végre, a doki megméri a vérnyomását, és elküldi laborba. Mivel menni nem tud, meg kell várnia a faluba 3 nap múlva kiérkező laborost, akihez szintén be kell mennie, a rendelőbe, hogy ott levegye a vért. Mert hát nem szatyros beteg. A laborosnak sem szatyros, nemcsak az orvosnak nem az. Így a laboros sem megy ki hozzá, házhoz. …


Tehát a labor 3 nap múlva érkezik, az orvos hazaküldi a szatyor nélküli, hamuszürke beteget. A beteg pedig volt annyira renitens, hogy képes volt másnap reggelre meghalni. Meg sem várta a laboreredményét. …


Természetesen vizsgálat nem indult, mert a vizsgálat idejére 2 falu maradt volna orvos nélkül. +1 falu, ahol máris fel van függesztve egy orvos, és ez az orvos helyettesít. …


Nemcsak a szatyor megléte, vagy nem megléte eredményezi az egyébként elkerülhető halálesetek számának megnövekedését. Hanem a háziorvosok túlterheltsége és fáradtsága is. Hiszen nem minden esetben tudják azonnal, ahogyan belépünk az ajtajukon, hogy pont nekünk pont milyen betegségeink vannak alapesetben. Mint ahogyan azt sem, hogy abból a sokszor közel ezer betegből pont mi, mire vagyunk allergiásak, illetve, hogy allergiásak vagyunk-e valamire egyáltalán. Ésatöbbi.


A Hvg.hu tudósított arról, hogy mekkora is valójában az orvoshiány Magyarországon.


Mi pedig megmutattuk, mi lehet ennek a következménye.