TALÁLÓS KÉRDÉS: KIRE SZAVAZZUNK?

Gőzerővel folyik már a 2018. évi választási kampány. A hátralévő egy év arra lenne jó, hogy az ellenzéki pártok is észhez térnének végre, ha változást akarnak. Vajon akarnak? Egyáltalán nem úgy néz ki, hiszen egymással is folyton hadakoznak. Sőt, nyoma sincs itt semmiféle összefogásnak. Helyette a sárdobálás megy.

 

Egymásra mutogatnak, másokra vetítik a saját kudarcukat, vagy a sikertelenségüket? A most alakult pártocskák is úgy tesznek, mintha csak ők tudnák igazi megoldásokat a sok millió magyar ember gondjára? Megy itt az ész nélküli ígérgetés a pártok részéről, de elegünk van abból, ha a pártok egymást szidják. Elegük van a választóknak abból is, hogy hol az MSZP hibáztatja a DK vezetését, hol a DK okolja a kudarcokért az MSZP-t. Még egy rossz házasság utáni válás közbeni civakodás is különb, mint ami itt folyik a pártok között. A babaruhát szétszaggató két demokratikusnak nevezett párt, csúnyán egymásba mart a nagy nyilvánosság előtt. Szégyen ez. Főleg, ha még civilek is beszállnak ebbe a háborúskodásba.

 

Az összefogás, van, aki szerint csak illúzió? Hallgassunk meg egy civil véleményt erről:

 

http://www.atv.hu/videok/video-20170329-komjathi-imre

 

Közben egyre mélyül a válság az MSZP és a DK között?

 

https://www.lokal.hu/2017-03-gyurcsany-megint-nekiment-botkanak/

 

Ebből bármi lehet még, csak összefogás nem, ha kígyót-békát mondanak egymásra. Ezzel, a baloldali demokratikus választókat riasztják el még attól is, hogy azok, a szavazófülkéket felkeressék majd 2018-ban.

 

A demokratikus pártok a civil megmozdulásokat sem üdvözölték kellően, pedig választási kampány és választási siker nincs a civilek nélkül. Megtorpant a tanárok mozgalma és az egészségügyi dolgozók mozgalma is. Talán, ez sem a véletlenek műve volt, hanem kitervelt háttérakciók mentén zajlott a civilek elnémítása. Az állandó háttérviták kereszttüzében, még a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegnek, a rokkantaknak az érdekvédelmét is „eltakarították az útból”.  

 

A választói passzivitás okait keresve, a megosztó politika miatt lehet olyan magas még mindig a bizonytalan szavazók tábora. Sokan legszívesebben az otthon maradás mellett voksolnának, de akkor hogyan reménykedjünk a pozitív változásokban? Nem kényelemből maradnának otthon a bizonytalanok, hanem azért, mert nincs kire szavazniuk. A sárdobálások láttán az embereknek, még a maradék kedvük is elmegy majd végképp a voksolástól, mire a 2018. évi országgyűlési választások napja majd ránk virrad.

 

Mihez hasonlítható a jelenlegi helyzet? „Őskáoszhoz”. Talán az elmúlt 7 évnek a gyűlölködő és megosztó politikája a felelős ezért az „őskáoszért”, a választók tanácstalanságáért, mely beleivódott már az emberek lelkébe. Ez lehet a legnagyobb kerékkötője a demokratikus ellenzék összefogásának is. Történelmi bűnük lehet az ellenzéki pártoknak, ha megtévesztik a választóikat is. Az, ha nem az összefogás lehetőségét keresik, hanem kígyót-békát kiabálnak egymás fejére. Az építkezés helyett még mindig a rombolás folyik?  

 

Hát, ezért oly magas a bizonytalan szavazók aránya. A pártok és a közszereplők marakodó versengése miatt, mi választók, döbbenten figyeljük az eseményeket és egyre tanácstalanabbak vagyunk. Azt is érezzük, hogy ebben az országban valami nagyon nem stimmel a hétköznapi emberek életével. Például a fiatalok megcsömörlöttek attól, hogy itthon nem tudnak boldogulni. Az is félelmetes, hogy vadidegen országok szülötteinek osztogatunk a magyar állampolgárság mellett szavazati jogot és ingyen magyar nyugdíjakat, mint például az ukránoknak. Közben a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról papolnak nekünk? Különösebb tiltakozás ez ellen sincs ugyanúgy, mint az elmúlt hét szűk esztendő megszorításai ellen sincs. Közben a vak is látja, hogy tízmilliárdokkal csapolják az ukrán nyugdíjasok a magyar nyugdíjkasszát, de a magyarok többsége szemet huny efelett, még akkor is, ha a szülőtartás rémképe fenyegeti a családokat.  

 

Akinek ez nem tetszik, az elmegy innen, vagy, ha itt marad, akkor lelakatolják a száját, mint ahogyan a civil mozgalmakkal és azok vezetőivel tették?   

 

Én, milyennek látom a jövőt? Milyennek látom az ellenzéki pártokat? Vérszegénynek. Olyanoknak, mint akikből kifogyott a felelősség, az energia és az őszinte bizalom, a választók felé. Egy valami maradt csak meg bennük, ami biztosnak látszik: a képviselőik harca a bársonyszékekért.

 

„Az ellenzéki pártok képviselői úgy viselkednek, mintha csak ülőhelyet keresnének maguknak egy moziban, a parlamenti bársonyszékek között” – ez a véleményem.

 

Mindezt a játékot közösen játsszák el a kormánypárti képviselőkkel, a 10 millió magyar kárára. Ez az út járhatatlan, mert bizonytalan jövő felé sodorja a magyar népet. Ennek a kalandor-politikának, sürgősen véget kellene vetni, mert rendkívül káros a nemzetünk jövőjére.

 

Addig kell felhagyni a kalandor-politikával az ellenzéknek, amíg mély sebek nélkül, még van esélyünk a gyógyulásra. A 2018-as választásokon a bársonyszékre vágyó kalandor politikusok kíméljék a választóikat a csalódásoktól.

 

A kalandorokról énekelnek a fiatalok is:

 

 

Menni, vagy nem menni, szavazni? Egyáltalán kire kellene szavazni 2018-ban? A kérdés ezek után bizonytalanságban tart sokakat. Ha ilyen gyűlölködő politikát képviselnek az ellenzéki pártok és a civilek is, akkor magunk alatt vágjuk a fát, és a saját jövőnket temethetjük. A szavazófülkék magányában, vajon fogjuk-e majd tudni, hogy ezek után hová húzzuk be azt a fránya ikszet?

 

 

Demeter Éva