MIT KÍNÁL MA PROGRAMKÉNT A KÖLTÉSZET NAPJA?





A verseket kedvelők ma ünnepelnek. Minden évben április 11-én, József Attila születésnapján van a „Költészet Napja”. A versekkel rengeteg üzenetet küldhetünk egymásnak: Vidámat, szomorút, szépet és siratót, és még számtalant, olyat is, mint egy nagy kaland.


Számos helyszínen lesz megemlékezés az egész országban e jeles napon: A színházakban, rendezvényeken és az iskolákban a diákok maratoni versmondásával is.


A „Költészet Napi Aktuális” műsorokról itt olvashatunk:


http://cultura.hu/aktualis/a-kolteszet-napja-2017/


József Attila szülőházánál így ünnepeltek:


http://nepszava.hu/cikk/1126382-a-kolteszet-napja---jozsef-attila-szulohazanal-unnepeltek


Nem csak a hivatásos költők verseinek örülhetünk a mindennapokon. Vannak „amatőr” poéták is, akik verseinek üzenete is eljut hozzánk.  Egy verseket szerető közösségben találkoztunk Vándor Andreával, akinek egy ma is aktuális témájú versével köszöntjük a költészet napját.



                        BÚS ÉNEK


                   Míg ember él, örök a bűn,                    

                   fékezni sem lehet:                                 

                   a becsületen rendre tort ül                   

                   az önzés s a gyűlölet...                          

                  

                   Kit vezérelt tiszta szándék,                  

                   sorra mind elesett .                               

                   Büszke Ősök, nehéz árnyék                

                   lelkünkön dicsőségetek...!                   

                  

                   S a tűzmadár poraiból                           

                   fel már nem éledhet:                             

                   dögkeselyűk köröznek csak, hol         

                   hirdette jobb jövőnket!                         

                  

                   Óh, gyász sötétbe fordult

                   álnok szép remények,

                   kit átok sújt, ajkán annak

                   mindig bús az ének...

                  

                   Siratja sorsát és nemzetét,

                   mert biztatni fél már:

                   tudja, hogy áldozni semmiért

                   csak volna még nagyobb kár!

                  

                   S az önkényt ha kivédeni

                   egyedül bujdokolva lehet,

                   a holnapnak elrejtve megőrzi

                   a kivérzett sereget...

                                     

                   És dala bár keserű,

                   ám mégis tart életben –

                   míg el jő a Te időd újra,

                   Drága Népem!


                  /Vándor Andrea/