MENNI, VAGY MARADNI?

 

Menni, vagy maradni? – ez itt a kérdés.

A statisztikai adatok szerint eddig legalább félmillió magyar munkavállaló hagyta el hazánkat, de a sajtóhírek ennek kb. a duplájáról beszélnek. Közülük sokan fontolgatják, hogy sohasem térnek haza, legfeljebb csak látogatóba, vagy turistaként. Most egy felmérés szerint újabb 1,2 millió magyar készül vándorútra. Nem kalandvágyból, hanem azért, mert itthon nem látja biztosítva a saját, vagy a családja jövőjét.

 

 

Az eddig és majd ezután kivándorlók száma kb. 2 millió járulékfizetőt jelent!  Ha ez így halad nem marad itt senki, csak a nyugdíjasok? Mi lesz velük, ha a járulékfizetők sorra lelépnek? Mi lesz az egyre elöregedő társadalmunkban a kb.3 millió nyugdíjassal? Miért nincs kidolgozott program arra, hogy megállítsuk az egyre növekvő elvándorlást? Ahelyett, hogy a járulékfizetők kivándorlását megakadályoztuk volna, cserébe kaptak a magyar családok a nyakukba „szülőtartást”? Az állam nem foglalkozik sem a kivándorlókkal, sem az itthon szenvedőkkel? Az itthon maradt szegények, majd jók lesznek közmunkásnak, de akinek közmunka sem jut, vagy megrokkan, az legyen „fényevő”?


Egy a friss felmérés „kijózaníthatná” az embereket, miszerint a jövőben újabb 1,2 millió magyar tervezi, hogy külföldön vállal munkát és nem itthon.

 

 http://www.publicus.hu/blog/kivandorlas_meg_tobb_mint_egymillio_fo_menne/

 

Magyarországról menekülnek az emberek. Erre a teljesítményre vagyunk oly büszkék?

Arra, hogy „Magyarország egyre jobban teljesít”ebben is? Ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, akkor lassan, de biztosan kiürül az ország.

 

Az egészségügyünk a 75 év felettiektől megtagadja a gyógyulási esélyt? A rokkantakat szélnek eresztik az ellátórendszerből, és mindhalálig munkára köteleznék őket? A szegényeket az út szélén hagynák? A segélyezési rendszert

felszámolnák? A beteg gyermeket nevelő családok esélyt sem kapnak a nyomorból való kilábalásra? Az ápolási díj összege is nevetségesen alacsony, mely a kiszolgáltatottság felé sodorja a beteg mellett a nap 24 órájában szolgálatot teljesítőket.

 

Ha a járulékfizetők itt hagynak minket, akkor a nyugdíjasokra is mindhalálig munka vár, vagy a szülőtartás törvényének szigora sújt le a családokra. Ilyen diktátumok és lehetőségek mellett nem sok választásunk marad.

 

Menni, vagy maradni? - ez itt a kérdés.

 

 

A fiatalok még eldönthetik ezt, de a rokkantak, a betegek és nyugdíjasok az itthon maradás kényszerének csapdájába kerültek! Ők nem menekülhetnek sehová innen. Nekik, csak egy választásuk maradt, a 2018-as választási voksolás.

 

Éljünk minél többen a választás lehetőségével, mert ez ad számukra utolsó esélyt ahhoz, hogy milyen jövőt akarunk!

 

/Demeter Éva/