Még javában tart az uborkaszezon, a dolgozók a megérdemelt szabadságukat töltik. A hosszú forró nyárban azonban akad néhány politikus és közvélemény kutató, aki gondoskodik arról, hogy az újságírók ne maradjanak munka nélkül. Bár az utóbbi években látványosan átalakult a sajtó-média piac úgy, hogy szinte teljesen eltűntek a független hírcsatornák és ezen a területen már majdnem minden a kormány közeli befektetőkhöz került, így aztán egyre ritkábban juthatunk objektív hírforrásokhoz.     

 

A nyugdíjasok egy élet munkája után már a kiérdemelt pihenésünket töltenék, ha sokuknak nem lenne megélhetési gondja. Az egyre növekvő öregségi nyugdíjkorhatárral pedig az idő is gyorsan elrepül felettük. A nyugdíjas éveiket szeretnék egészségben, biztonságban és nyugalomban tölteni.

 

Az Alaptörvény 2012.01.01.-i hatályba lépésével azonban ez az igényük mára már csak illúzió maradt. Megszűntek a társadalombiztosítási garanciák, a kormány csak törekszik az egészségügyi ellátás és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. Meg is látszik ez mindkét ellátórendszeren. A forrás,- és munkaerőhiányos egészségügy romokban hever, az évenkénti nyugdíjemelés mértéke pedig már az inflációt sem követi. A nyugdíjak és a bérek között pedig egyre nő a jövedelmi különbség.

 

A sajtóban pedig egyre gyakrabban hangzik el az, hogy a nyugdíjrendszerre nehezedő terheket nem bírja el az egyre elöregedő társadalom.  Elgondolkodtató ez a bizonytalan jövőkép.

 

Mindjárt itt a nyakunkon a 2018-as választás. Most volna itt az utolsó lehetőség arra, hogy a jövőnkre gondolva felelősen döntsünk a sorsunkról. Annál is inkább, mert a 2017. évben a januári százalékos nyugdíjemelés mértéke körüli „alkudozós” huzavona botrányosra sikeredett. A 0,9%-os emelés sokaknál kiverte a biztosítékot, de az 1,6%-os emeléshez sem tapsoltak örömükben a nyugdíjasok. Az Erzsébet utalványos kompenzáció pedig legfeljebb egy bevásárlásra volt elég, de volt, akinek az utalvány beváltása is gondot okozott. Efféle „kárpótlás” nem lehet a jövőben megoldás arra, hogy a kormány elhitesse bárkivel is, hogy méltóképpen gondoskodik az idősekről.

 

Szomorúan olvastam, hogy elbizonytalanodtak a nyugdíjasok, hogy melyik pártra szavazzanak.
 

"Legnagyobb mértékben a nyugdíjasok között emelkedett a bizonytalanok, passzívak aránya: ott 23-ről 35 százalékra"- erről olvashattunk a HVG cikkben. Sok az 1%-os párt, de a szavazóképesek 38%-a nem érez pártkötődést egyetlen párt iránt sem.
 

http://hvg.hu/itthon/20170727_zavecz_megugrott_a_bizonytalanok_aranya

_csak_haromparti_lenne_most_a_parlament

 

Kedves Nyugdíjasok!

 

Most ti vagytok a „sorosok”. Rajtatok az ország szeme, hogy felelősen döntsetek a 2018. évi választásokon. Akkora, már több mint 2,8 millió nyugdíjassal kell számolni. Ti lesztek a mérleg nyelve, hogy milyen jövőt szavaztok magatoknak, a gyermekeiteknek és az unokáitoknak. Ugyanis, a nagy ellátórendszerek mindegyike betegek: nemcsak a nyugdíjrendszerünk, hanem az egészségügyünk, a szociális ellátórendszerünk, de az oktatási rendszerünk is megbukott. Gondoljatok az unokáitokra is, hiszen ők viszik tovább a gyermekeitek után a jövőt. Ne engedjük megnyomorítani és méltatlan helyzetbe hozni a családokat a szülőtartással, mert az minden családtag számára megalázó. 

 

Egy liberális demokráciában a népakarat szabadon érvényesül. Itt viszont, csak diktátumok vannak és alamizsna a fél ország számára.  A kormányok és az országgyűlési képviselők - akiket a nép választ magának - azon kellene, hogy munkálkodjanak, amire felesküdtek. Arra, hogy az országgyűlési képviselők a legjobb tudásukkal és akaratukkal a választópolgárok boldogulását kellene, hogy szolgálják.

 

Ne feledjétek el, hogy nyugdíjgarancia helyett mit kaptatok. Megalázóan alacsony nyugdíjemeléseket és a nyugdíjkorrekció helyett Erzsébet utalványokat. Egy liberális demokráciában a nyugdíjasokat nem újra munkába kellene állítani - a nyugdíjas szövetkezetek segítségével - hanem emberhez méltó életet biztosítani számukra úgy, hogy életük hátralévő éveit megérdemelt pihenéssel tölthessék.

 

Hatalmas szavazótábor a nyugdíjasoké. Nagy felelősség nehezedik a döntésükre abban a kérdésben, hogy mely pártra szavaznak 2018. évben. A jelenlegi kormány ugyanis a megélhetési válság elől külföldre távozó járulékfizetőinket elengedi, nem ígér számukra semmit, hogy maradásra bírná őket. Sőt, a szavazataik leadását is megnehezítik azzal, hogy, csak a nagykövetségeken adhatják le a voksaikat, sok száz kilométert utazva azért, hogy szavazhassanak. Eközben a kormány olyan külhoni magyarokat támogat a szavazatokért cserébe - az itteni adófizetők százmilliárdjaiból - akik azt sem tudják, hogy mire szavaznak? Azt sem tudják, hogy azért kell szavazniuk, hogy a hatalom bebetonozza magát az itt élők ellen - gyakran olvashatunk erről is a sajtóhírekben.    

 

Az egyre duzzadó nyugdíjas tábor miatt a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságával riogatják már évek óta a nyugdíjra várakozók nemzedékeit. Eközben, ukrán nyugdíjasoknak egy magyarországi lakcím birtokában ingyen nyugdíjakat osztogat hazánk egy elavult 1962.12.20.-án aláírt magyar- orosz szociális egyezmény alapján. Itt pedig a szülőtartás rémképe fenyegeti azokat a családokat, ahol nyugdíjas szülők még élnek.

 

https://www.penzcentrum.hu/nyugdij/meglepetes_ezt_nem_fogja_birni_erovel_

magyarorszag.1057969.html?utm_source=penzcentrum&utm_medium=mail&utm_campaign=hirlevel

 

Minden épeszű fiatal megriad attól, hogy, ha az ő magán-nyugdíjpénztári pénzüket elnyelte a költségvetés, a saját családjuk eltartási terhe mellett még a szülőtartást is vállalniuk kell, sőt az ukránok ingyen magyarországi nyugdíját is az itt élő járulékfizetőknek kell kitermelni.

 

Egyre többen döntenek úgy, hogy inkább külföldön keresik a boldogulást sokszoros fizetéssel, és sokan soha többé nem akarnak hazajönni, csak látogatóba. Ha végleg eltávoznak a hazából, mi lesz az itthon maradt idős szülőkkel? Sokan közülük a rossz egészségi állapotuk miatt nem tudnak a gyermekek után külföldre menni, és itthon segítség nélkül maradnak.

 

Ki fogja kitermelni az egészségügyhöz és a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges járulékokat, ha egyre több fiatal távozik az országból? Öngondoskodásra sincs lehetősége a családok többségének. Ez már a 22-es csapdája mind a fiatalok, mind az idősek számára. Egy ketyegő nyugdíjbombán, bambán ülő ország vagyunk. A döntéshozók nem véletlen „csomózták össze” a szülőtartás „köldökzsinórját”, mert, ha nem marad itt elég járulékfizető, a gyermekünk lesz köteles eltartani minket.

 

Kedves Nyugdíjasok!

 

 Most mi vagyunk a „sorosok”.

 

Mindenkinek le kell adni a voksot 2018-ban arra, hogy jobbra menjünk-e, vagy inkább balra. Ezek jobbról, jobbat ígértek nekünk, de a 7 szűk esztendő alatt egyre rosszabb lett a sorsunk. Mi magunk tehetünk róla, ha otthon maradunk, ha elbizonytalanodunk, akkor nem változik semmi. Megérhetjük azt is, hogy nem kapunk enni, vagy azt mondják nekünk, hogy 75 év felett, máris lehet a temetőbe menni?

 

Most minket szemeltek ki, most mi vagyunk a „sorosok”, ha észnél vagyunk még, akkor legyünk okosak, mert az ikszekkel lehetünk még fontosak.  A nyugdíjasok is dönthetnek az ország sorsáról, ha senki sem marad le közülük a saját voksáról.

 

 

Demeter Éva