MUNKA, VAGY CSAPDA

 

 

Kormányunk nem csinál titkot abból, hogy a saját céljaira (pl. stadionok, stb.) úgy akarja előteremteni a szükséges összeget, hogy még a félholtakat is munkára kényszeríti.

Teszi mindezt igen találékonyan.

Évek óta tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb mértékben csökkentik, illetve vonják meg a szociális juttatásokat a rászorulóktól úgy, hogy pl. csökkentik a beteg- és rokkant ellátások összegét.

 

Újabb és újabb foglalkoztatási formák bevezetésével csökkentik a kifizethető béreket. Ilyen a közmunka, vagy a munka-rehabilitáció helyett 2017. április 1.-től bevezetett „fejlesztő foglalkoztatási jogviszony”. 

A végén, ha már „bebizonyította” a beteg, hogy még dolgozni is képes - amit kötelező jelleggel írtak elő számára - akkor megszűntethetik a rokkantellátását is?

 

Manapság havonta már 14.000 forintból is meg lehet élni?

A kormány szerint a rokkantak és szellemi fogyatékosok is munkára foghatók. Újabb terv szerint, a nyugdíjasokat is visszaterelnék a munka világába.

A jelszó: „teljes foglalkoztatottság”.

 

Ugyanakkor a kormány és a munkáltatók is értéktelen „áruként” kezelik a megváltozott munkaképességű személyeket, a rokkantakat és nyugdíjasokat. A cél érdekében a munkaadók egyre több kedvezményt kapnak, miközben a munkavállalókat egyre inkább kizsákmányolják.

 

 

Mit tehet egy megváltozott munkaképességű személy, vagy rokkant, akinek 35 évi munka után a havi ellátása nem elég a megélhetéshez, vagy egy nyugdíjas, akinek kevés a nyugdíja?

 

Munkát keres!

 

Ekkor derül ki, hogy ő egy „Halmozottan Hátrányos Helyzetű” személy.

 

Hátrányos helyzetű, mert se felmondási idő, se álláskeresési támogatás nem jár sem a megváltozott munkaképességű személynek, sem a nyugdíjasnak.

 

Hátrányos helyzetű, mert fájdalmai, vagy rosszullétei miatt nehézséget okozhat számára a napi szintű munkába járás. Otthon végezhető munka - amelyet a saját tempója szerint végezhetne - nem létezik.

 

Hátrányos helyzetű, mert ezek az emberek korukból, betegségükből adódóan többször kénytelenek orvoshoz menni. Ebből adódóan nehéz olyan munkahelyet találni, ahol tolerálják azt, ha havonta egy-két napot hiányzik az ember. Legtöbben csak úgy tudják ezt megoldani, ha szabadságot vesznek ki ezekre az alkalmakra. Vagyis nem elég, hogy betegen dolgoznak, de ez által a megérdemelt pihenésüktől is megfosztják őket.

 

Hátrányos helyzetű, mert pl. hiába diplomás, egyrészt köteles elfogadni a munkaközvetítő irodák által felajánlott munkát, ha nem akarja elveszíteni az ellátását. Másrészt ezek a munkák többnyire szakképzettséget nem igénylő, betanított, illetve segédmunkák.

 

Hátrányos helyzetű, ha mégis talál a képzettségének megfelelő állást, akkor a betegségére hivatkozva megalázó fizetéssel szúrják ki a szemét.

Pedig akinek a lába fáj, az még kiválóan tud gondolkozni. Lehet, hogy milliókat tudna termelni a munkáltatójának, mégis, csak a minimálbér arányos részét kapja. Sőt, akkor lesz igazán hátrányos helyzetű, ha majd a minimálbért sem kapja a munkaalapú társadalomban, mint megbélyegzett, aki „csak egy rokkant” és úgy gondolja a kormány, hogy elég neki havi 14 ezer forint is a megélhetésre.

 

Hátrányos helyzetű, mert éppen abban a korban van - hatvanon innen, ötvenen túl -, akiket már nem szívesen vesznek fel a foglalkoztatók.

Manapság többre becsülnek egy 3 hónapos „gyorstalpaló tanfolyamot” végzett fiatalt, mint egy olyan személyt, aki 20-35 éves munka-tapasztalattal rendelkezik.

 

Ugyanez vonatkozik a nőnemű nyugdíjasokra is, ha az illető „csak egy nő”, aki ráadásul idős is?

Hátrányos helyzetű, mert nőként még kevésbé számít a szakmai tudása vagy az esze, és ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kap, mint egy férfi, aki „nadrágot visel”.

Egy idősebb nőnek a külseje sem vetekedhet a cérnavékony, miniszoknyás, műkörmös, műszempillás fiataléval. Hiába a hajlandósága a munkára, de „Halmozottan Hátrányos Helyzetűként” nem, vagy alig talál munkát, és egyre kiszolgáltatottabbá válik.

 

 

 

A kormány az út szélén hagyja a betegeket és az időseket. Dolgoztatná őket „mindhalálig”, de ennek még a minimális feltételeit sem teremtette meg!

Be kellene látni, hogy a részmunkaidős munkából is lehet bevétele az államnak, de ehhez „be kellene fektetni”, hogy a betegek és idősek is egyenlő feltételekkel helyezkedhessenek el a munkaerőpiacon.

 

 „A modern társadalmat nem a több munka, hanem a munkára való jobb felkészítés gazdagítja.” (Kopátsy Sándor)

 

 

Tunyoginé Kühl Zsuzsanna