Pénzt vagy életet!

 

Ne a klasszikus értelemben vett rablásra gondoljunk rögtön. Mindössze egy átvitt értelemben szóló „rablásra”. Arra, hogy most már pénz nélkül semmi sem jár, a súlyos betegeknek életesély sem? Ha nincs pénzünk, nincs életünk sem? Aki krónikus beteg az tudja, hogy az egészség a legnagyobb kincs. Egyre többen kénytelenek igénybe venni a magánpraxisok egészségügyi szolgáltatásait, mert az állami ellátásban kígyózó várólistákkal találkozhatunk. A fiatalok a gyors gyógyulás reményében inkább fizetnek a magánrendelőkben, hogy ne essenek ki a munkából. Ugyanis, a munkahelyeken nem néznek jó szemmel a táppénzes állományú dolgozókra, sőt, akár fel is mondhatnak nekik.

 

Az idősek, vagy a még aktív korú, de súlyos betegek még nehezebb helyzetben vannak. Az alaptörvény előírja a beteg családtagokról való gondoskodást a nagykorú gyermekek számára. Sőt, ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát tovább fokozták a szülőtartási kötelezettségről szóló törvény élesítésével. Ez a fiatalok számára komoly erőtételt jelent. Megnehezíti számukra még az önálló otthonteremtést és a családalapítást is.

 

Nehéz lehet a választás, hogy saját családot alapítsanak ,vagy ahelyett a beteg és idős szülőről gondoskodjanak? A folyton emelkedő nyugdíjkorhatár mellett ellehetetlenül az idős és beteg szülőről való gondoskodás. Az otthonápolás, a házi gondozás, szinte megoldhatatlannak tűnő gond a dolgozó családok számára. Főleg úgy, hogy sokan csak minimálbérből, vagy közmunkabérből élnek. Ha a beteg, vagy idős szülő nyugdíja alacsony, akkor idősek otthonában a térítési díját és a gyógyszerköltségeit is a család kötelessége kipótolni.

 

A házi gondozást igénylők egyre kiszolgáltatottabb helyzetéről olvashatunk, egyre gyakrabban.

 

http://mno.hu/belfold/ellehetetlenitik-a-hazi-segitsegnyujtast-1359403

 

Élesedik a helyzet, miközben bambán ülünk a problémákon. Ha nincs elég pénzünk megfizetni ezeket a drága szolgáltatásokat, a fiatalok elmenekülnek a reménytelennek tűnő és kilátástalan élethelyzetek miatt külföldre, akkor itt még járulékfizető sem marad. A kb. 1,5 millió fő minimálbéres, a többszázezer közmunkás, a többszázezer munkanélküli és segélyen tengődő család számára megoldhatatlan nehézségeket okoznak ezek a problémák már jelenleg is. Ha viszont nő a külföldre kivándorlási hajlam a fiatalok körében, akkor már a nyugdíjkassza bevételi forrása is apadni fog. Az induló nyugdíjak csökkenése mellett tovább emelkedő nyugdíjkorhatárra számíthatnak a következő nyugdíjas generációk és valószínű, hogy élesedni fog a szülőtartás problémája is.

 

Komolyan kellene vennünk ezeket a kihívásokat. Ha nem tudsz fizetni, akkor add az életed! Beteg és szegény emberre nincs szüksége az országnak, ezt sugallják a kormány intézkedései. Azt üzenik felénk, hogy ezután, még jobban a pénzről fog szólni az életünk. Az egyre fogyó egészségünkkel, egyre reménytelenebb út felé sodródunk. Ha nem lesz elég pénzünk, nem tudjuk megvédeni az életünket sem?

 

Ezzel kellene szembesülnünk. A csodavárás ideje lejárt.