RATKÓ ANNÁT EGYRE TÖBBEN EMLEGETJÜK





Ratkó Anna neve gyakran hangzik el mostanában. A fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel egyre többen hozzák összefüggésbe a nevét. Túl azon, hogy az a tény régóta ismerős - hogy az 1950-1960-as években az abortusztilalom miatt egyre több gyermek született – de, akkor sem lehetne a nyugdíjrendszerre nehezedő terhek miatt minden baj forrását az ő számlájára írni.


Kétségbeejtően hangzik, ha 70 év lesz a nyugdíjkorhatár. Ezt sokan meg sem érjük a „munkaalapú” társadalomban, ahol a betegeknek is dolgozni kellene mindhalálig.





A rendszerváltás utáni hibás foglalkoztatás,- és nyugdíjpolitika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következő nyugdíjas generációkat büntetik az egykori, rendkívül rossz politikai döntések miatt. Ez elfogadhatatlan. A rendszer igazságtalan és hatalmas feszültséget fog generálni a nyugdíjas nemzedékek között a jövőben.


Nem a már nyugdíjban lévőket kell okolni a bajokért, de nem is a következő nyugdíjas nemzedékekkel kellene megfizettetni a politikusok hibás döntéseinek az árát. A következményeket mi szenvedjük el, a végtelennek tűnő munkában megfáradt, vagy egészségüket elveszített emberek, akik alig várják már a nyugdíjazásunkat. Még akkor is, ha egyre rosszabb kondíciókkal mehetünk el a következő évtizedekben öregségi nyugdíjba. A folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatár és az egyre csökkenő induló nyugdíjak, a külföldre távozó fiatalok megállíthatatlannak tűnő elvándorlása, komoly kihívást jelent az elöregedő társadalom számára.


Már pusztán ezeknek a tényeknek a gondolatába is bele lehet rokkanni.  Főleg úgy, ha az egészségünk is egyre romlik a hatalmas stressztől. A feszített tempó őrült iramot diktál. A munkahelyi elvárások miatt még táppénzre se mehetünk betegség esetén, már csak akkor, ha annyi erőnk sincs, hogy bemenjünk a munkahelyre dolgozni. Ma már nem az ember a legfőbb érték, mint régen. Ma már le vagyunk értékelve. „Mindenki annyit ér, amije van”? Addig kellünk csak, amíg húzzuk az igát, mint egy igásló? Ha megbetegszünk, ha megöregszünk, akkor már nincs ránk szükség? Szép kilátások ezek, a rokkantak és idősek számára.


A hibákért nem csak a jelenlegi kormányt kell okolni, mely 1998-2002 között volt már egyszer hatalmon, hanem minden egyes kormány hibás, melyek a „jóléti” rendszerváltás elmúlt 26 évében felelőtlenül kormányoztak. Mindegyik kormány a homokba dugta a fejét. Sem az egészségügy, sem a nyugdíjrendszer várható problémáival nem foglalkoztak eleget. Ezek miatt van most „válságos” állapotban az egészségügyünk és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe jutott a nyugdíjrendszerünk is. A politikusokat, csak a saját zsebük megtömögetése érdekelte. Az nem, hogy mi lesz a hétköznapi választópolgárok sorsa, akiknek az életben való boldogulását kellett volna képviselniük. Ez a felelőtlen politika juttatta zsákutcába az egészségügyet és a nyugdíjrendszert.


     

Ratkó Anna neve bukkant fel újra a napi.hu hírportálon is, a nyugdíjrendszerre nehezedő tömegek kapcsán:

 http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/elszabadultak_a_magyar_nyugdijszamok_meghokkento_adatok.621723.html


A következő években még tovább durvul a helyzet az összehatások miatt. A Ratkó korszak gyermekeire egyszerre zúdult rá a kétkeresős családmodell minden terhe: a munka melletti tanulás, a gyermekvállalás és az idős szülő gondozása. Most viszont a nyugdíjrendszer kihívásaival kell farkasszemet nézniük. Közülük sokan most szembesülnek azzal, hogy milyen káros hatással van ez rájuk nézve. Nem voltak rendesen bejelentve a munkakönyvi nyilvántartások felszámolása után, életkoruk miatt munkanélküliekké váltak, vagy a súlyos betegségeik miatt dolgozni már nem bírtak, a rokkantságuk miatt kevés lesz a nyugdíjuk. Még, akik egészségesek maradtak, azok is egyre alacsonyabb induló nyugdíjakkal találkoznak majd. Ezek a gondok mind-mind felszültséggel fognak járni a nyugdíjrendszeren belül is. A szülőtartás keserű szájíze viszont, már csak hab lesz a tortán a családok számára.


Akik belerokkantak a hatalmas hajszába, vagy kiderült, hogy súlyos betegek lettek, azok sem mehetnek el hamarabb nyugdíjba. A rokkantakat kiátkozta magából a magyar társadalom. Nincs a szolidaritásnak semmiféle jele sem irántuk. Míg a rokkantakat félholtan sem engedik el az öregségi korhatár betöltése előtt egyetlen perccel sem hamarabb nyugdíjba, addig a nők 40 éves jogviszonyával makkegészséges nőket nyugdíjaznak akár 54 évesen is. Napjainkig közel kb. 200 ezer nőt nyugdíjaztak le így, miközben ehhez elég volt 32 éves munkaviszony és 3 gyermek nevelése. Azokban a családokban, ahol a 3 gyermek felnevelésében az apa is tevékenyen kivette a részét és 40 évet igazoltan, ténylegesen munkában töltött, de például súlyos beteg már, az a férfi mégsem veheti igénybe a nyugdíjat 40 év munka után. Ez diszkriminatív.


Mivel a nyugdíjrendszerünk tele van igazságtalanságokkal és a következő nyugdíjas nemzedékeket akarják büntetni a hibás politikai döntések sorozatáért, ebbe nem nyugodhatunk bele. Azok sem lehetnek érvek, hogy régen nem volt elég munkahely a nőknek, ezért elég volt 10 év szolgálati idő is, hogy nyugdíjba vonulhassanak 55 évesen, egészségesen. Azok, akik őket eltartották nyugdíjasként, azokat nem lehet 45-50 éven át munkára kényszeríteni úgy, hogy abba a nyugdíjazás előtt belehaljanak. Ötven évet kell ahhoz dolgozni és öngondoskodónak lenni, hogy 5-10 évig élvezzük csak a nyugdíjakat? Nem a nyugdíjasok között kell a feszültséget generálni a hatalomnak, hanem megoldást kellene találni arra, hogyan élhetnénk mindannyian (egyformán) egy élet munkája után szociális biztonságban, idős korunkban.


A nyugdíjas érdekképviseleti szervek eddig nem értek el semmit a kormányoknál. Évek óta szóba sem állnak velük, ezért kezünkbe kell venni a sorsunkat. A szülőtartás nem lehet megoldás, de az öngondoskodás sem! Ez, csak a családok nyomorát erősítené. Nem ezt érdemeljük.