ROKKANTSORS:
„NE NÉZZENEK FÉLKEGYELMŰ
            RABSZOLGÁNAK”!

 

 

34 éves rokkant-járadékosként kénytelen vagyok dolgozni, hogy éhen ne haljak!

 

A rokkant-járadékom 35.025,- Ft összegű. A fogyatékossági támogatás, amit kapok, az 25. 825,- Ft. Utóbbi egy alanyi jogú juttatás, ami a jövedelembe nem számítható be, mivel ez valamilyen súlyos károsodással járó, komoly betegségek után azért jár, mert az ilyen emberek halmozottan sok hátránnyal élhetik csak az életüket.

 

2017. januárban a rehabilitációs munkabérem a napi négy órás foglalkoztatással: 34.425,- Ft volt. A hidegzuhany akkor ért, amikor 2017. április 1.-től jogszabály módosításra hivatkozással új munkaszerződést nyomtak az orrom alá, ha „dolgozni akarok”. Azt hittem rosszul látok, amikor a szerződésen szereplő 220,- Ft/órabér összeget megláttam.

 

Ekkor írtam az Emberi Erőforrás Minisztériumnak (EMMI-nek) egy panaszos levelet. Abban azt tudakoltam, hogy miért csökkentették le az addigi fizetésemet? Miért írattak alá velem és a sorstársaimmal olyan szerződést, melyben csak 220 forint órabért fizetnek nekünk?

 

Egy sablon választ kaptam. Azt akarják elhitetni velünk, hogy mennyire gondoskodó hozzánk a kormány. Azt írták, hogy a fogyatékkal élőkről egy hosszú távú program keretén belül (2015-2021-ig) változások várhatók. Különös tekintettel a 2015-2018 közötti időszakra, kiemelten kezelik ezt a tervet. Ennek része a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának „támogatása”, a szociális „biztonság” erősítése, az élethelyzetük „javítása”. Azt is közölték, hogy rendszeresen tárgyalnak a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteivel, és figyelembe veszik azok javaslatait. Hát, ennyire futja csak az együttműködésből?

 

Minket teljesen hülyének néznek? Cinikusan még le is írják, hogy értünk vannak? Azon vannak, hogy lehetőséget kaphassunk a társadalmi beilleszkedéssel azáltal, hogy dolgozhatunk, és „jelentős” jövedelem kiegészítést

kaphatunk? Ezt a csúfos, bruttó 220 forintos órabért? Az mire elég? Főleg, ha még levonások is terhelik! A rezsire havi 40-50 ezer kell havonta, a szociális ebéd havi 10 ezer forint, és hol van a reggeli, a vacsora, a tisztálkodó szerek, a ruha, a cipő, és a váratlan kiadások? Elromolhatnak a háztartási gépek, mindenféle váratlan kiadás közbe jöhet, stb.    

 

Az a véleményem, hogy a fejlesztő foglalkoztatásról szóló jogviszony csak kihasználja a súlyos betegeket. „Félkegyelmű rabszolgának” néznek minket, mint aki egy tányér ételért dolgozik?

 

A „fejlesztő foglalkoztatásról” és azok pályázati támogatásairól, stb. itt olvashatunk:


http://http://www.tamogatoweb.hu/index.php

/hirek/40-dontes-a-fejleszto-foglalkoztatas-2017-evi-tamogatasarol

 

Hát ez az egész nem nekünk, nem a betegeknek kedvez, az egyszer már biztos! Hanem azoknak a munkáltatóknak, akik velünk ezt a „fejlesztő foglalkoztatói jogviszonyt” létesítik. Ugyanis, ők pályázhatnak ezekre a foglalkoztatási támogatásokra, stb., mi meg csak számolgatjuk az aprópénzt a „fizetésnél” a markunkba, ami már szinte semmit sem ér?

 

Mi ebben a foglalkoztatásban a „fejlesztő”, ha „rabszolgamunkát” végeznek a súlyos betegek? Ki volt az a „pihent agyú”, aki ezt az aljasságot kitalálta a fogyatékkal élők ellen? Próbáljon ő megélni, a napi 4 órás foglalkoztatásért kapott bruttó 19.360,- Ft/hó „munkabérből”! A kormány szerint ebből is meglehet élni? Dolgoznom kellene, hogy meg tudjak élni, de ne éhbért adjanak a súlyos betegeknek, hanem a minimálbér részarányos részét, annak a felét, ha 4 órát dolgozunk!

 

Írtam én már mindenhová, még a Télapónak is, hogy ne veszítsem el a munkámat, de azt tisztességesen fizessék meg, és ne nézzenek „palimadárnak”.

 

Írtam a problémáról: az EMMI-nek, de külön írtam Czibere Károly államtitkárnak is, írtam az ombudsmannak, írtam Orbán Viktornak, sőt még írtam külön a „kedves” feleségének Lávai Anikónak is, aki nagy ritkán, de „beáll” néha egy segélyszervezet önkénteseként az adományokat

szétosztók közé. Kíváncsian várom, hogy ki fog közülük válaszolni?

 

Most, hogy az eddigi fizetésünket bruttó 730 Forint/órabérről 220 Forint/órabérre jelentősen csökkentették, az addigi bér 30%-át kapjuk csak! Eközben, ugyanazt a munkát és teljesítményt várják el tőlünk, de, ha szólni merünk, még ezt is elveszítjük!

 

 

 

Elegem van abból, hogy a fogyatékkal élőket totál hülyének nézi a kormány!

 

Ez ma egy magyar rokkant helyzete, ami a világ szégyene:

 

 

Az állam nem segít. Nem az út szélén hagy, hanem árokba lök minket! Az érdekvédelmi szervezetekhez hiába fordulunk, mert azok sem tesznek semmit!

 

Kérem, aki tud, az segítsen!

 

 

Elérhetőségem: Éva Bálint balint.eva23@gmail.com

 

 

Köszönettel és tisztelettel:

 

 

Bálint Éva