Sose búcsúzz el!

 

                    

Egyes magyarországi civil szervezetek és mozgalmak vezetői folyamatos támadások kereszttüzében élték meg az elmúlt esztendőket. Tavaly már nyíltan nekirontott a kormány a civileknek, ettől volt hangos a sajtó-média. A kifogyhatatlan módszerekből bőven kaptunk hideget-meleget. Mindenkivel másként bántak el.

 

Tele reményekkel és tervekkel lelkesedtünk a demokratikus eszmékért és hittünk abban, hogy összefogással erősebbek lehetünk. Hittünk abban, hogy megmenthetők lesznek a nagy ellátórendszerek és azok kárvallottjai. A hitünk hiába volt erős, sorban hullottak szét a szertefoszlott álmaink. Egyre több civil szervezet vergődését követhettük nyomon a sajtó-média hírei között egészen napjainkig.

 

Nehéz volt a megújulás, vagy egy-egy újjászületés, de nem adtuk fel. Újra és újra szerveződtünk. Sajnos, folyamatosan szembetaláltuk magunkat a támadásokkal, majd pedig a megsemmisítő csapásokkal, és az emberek többségének közönyével! Így voltunk mi civil érdekvédők mindannyian: emberi jogvédők, betegjogvédők, rokkant érdekvédők, gyermek jogvédők, anya jogvédők, karitatív segítők, stb.

 

Nagyon megörültünk, amikor két évvel ezelőtt megalakult a feketeruhás nővér, Sándor Mária civil mozgalma. A rokkantak azonnal felismerték, hogy krónikus betegként ki kell állni az egészségügyi dolgozókért, hiszen a nővérek a betegellátás színvonalának megőrzéséért is az utcára vonultak. 

 

Reménykedtünk még akkor is, amikor a Tanítanék Mozgalommal is összefogva egy kiszámíthatóbb jövőről álmodva bíztunk a civil mozgalmak harcának sikerességében. A 2016. július 1-i Semmelweis napi 12 órás „nővérműszak” és az azt követő október 23.-i tüntetés hangulata után szomorúan figyeltük az eseményeket. A megtépázott civil szervezeteket és azok vezetőit napi szinten érték támadások. Olyannyira, hogy ez az egész rémálom, egy morajló tenger hullámverésében vergődő hajó utasainak küzdelmére hasonlított, akik úgy érezték, hogy lehet, hogy sosem fognak már partot érni. 

 

 

A sikeres partra érés után Sándor Mária Mozgalma is átszerveződött és a Tanítanék Mozgalom is újraéledt az egyik vezetője távozása után. A rokkantak rongyos seregének a még egyetlen talpon maradt önkéntes civil érdekvédelme (KAROSZ) is odaveszett a sorozatos támadások kereszttüzében. Közben, más civil érdekvédők is az ellehetetlenítésükről panaszkodtak.

 

Ma újabb sokkoló hírt kaptunk a sajtón keresztül. Sejtettük, hogy valami baj lehet, mert a 2017. február 5.-i „Tanítanék Mozgalom” tüntetésén már nem szólalt fel Sándor Mária, mint a tanárok mozgalmának egyik fő szövetségese.

 

Azt viszont nem sejtettük, hogy ekkora a baj.

 

A 168 óra hírportál arról számolt be, hogy „magára hagyták Sándor Máriát”:

 

 

 

http://168ora.hu/magara-hagytak-sandor-mariat/

 

 

Mária, te is képes vagy küzdeni, sose búcsúzz el!

 

 

 

Nem, nem csak Sándor Máriát hagyták magára. Magára hagyták a „Tanítanék Mozgalmat” is, erről is olvashattunk a február 5.-i tüntetésről szóló tudósításokban. Kevesen mentek ki az utcára, csupán pár ezren, pedig aznap az időjárás is kegyes volt a tüntetőkhöz.

 

Mi történhetett?

Miért maradtak otthon az emberek?

Talán annyira elégedettek mindennel?

Bizonyára nem erről van szó.

 

Talán az emberek félelmére, vagy a közönyére gondolhatunk? Ha igen, akkor ez nagyon szomorú! Nem szabadna magára hagyni azokat, akik kivezetnének minket a fényre a sűrű ködből.

 

Talán az lehet a titok, hogy mégsem szabadna merev feltételeket szabni az összefogás érdekében? Lehet, hogy a civileknek mégis csak együtt kellene kiállni a demokratikus pártokkal?

 

Most még nem veszíthetünk, még nem adhatjuk fel!

 

Meg kellene küzdeni egy jobb világért, hogy 2018-tól új életet kezdhessünk! Most van az utolsó esélyünk erre! Ne szalasszuk el!

 

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!

 

Mint ahogy Petőfi is megírta a Nemzeti dalban, itt az idő, ha most nem döntünk saját sorsunkról, lehet, hogy nemsokára már nem lesz miről dönteni! Tegyük hát végre félre személyes, egyéni sérelmeinket, és fogjunk össze!

Az nem lehet, hogy pár száz hatalomra éhes, gátlástalan ember döntsön egy egész ország sorsáról! Mi vagyunk többen! Együtt erősek vagyunk! Csak mi vagyunk képesek változtatni a jövőn! EMBEREK ne féljetek!!!!

 

,, Ahol az állam erős, ott a társadalom gyenge, és ahol a társadalom gyenge, a demokrácia még nem eresztett mélyen gyökeret”(Tocqueville)

 

Ha nem merünk tenni semmit, tényleg gyengék vagyunk, és akkor megérdemeljük, ami történik velünk!!!

Demokráciát akartok, változást?

Tegyünk érte!

Álljunk ki magunkért, családunkért, egymásért, az országért!

 

Mi vagyunk a NÉP, aki a hatalmat adta, és mi vagyunk a NÉP, aki vissza is veheti!!!

 

Harcoljuk ki hazánk becsületét, és mutassuk

meg, hogy a hit, a szeretet, az összefogás csodákra képes!!!

 

/Demeter Éva, Weinhardt Zsuzsa/