VALAHOL EURÓPÁBAN:


„A KÉK FÜZET MARGÓJÁRA”



A migránsok miatt nem lesz az itt élőknek segély?


Magyarországon már ezzel riogatják a lakosságot? Pusztán azért, hogy „észhez térítsék őket”, hogy mire ikszeljenek a kvótanépszavazáson? Megy a fejtágító program a sikeres szavazás érdekében?


http://index.hu/belfold/2016/09/13/uj_szinten_a_kampany_kover_laszlo_nekirontott_egy_migrans_focisztarnak/



Magyarország történelme ismétli önmagát? Voltunk mi már 3 millió koldus országa, ahonnan másfél (1,5) millióan kitántorogtak Amerikába. Az 1956-os menekült magyarokat emlegeti ma is a világ, de a „szépen virágzó” szocializmus idején is akadtak illegális emigrálók.


Egy nyugdíjas tanárnő osztotta meg velünk a véleményét, aki a kvótanépszavazás körüli „ingyen cirkuszt” emlegetette. Azt mondta: „Az Etel-közi ősök és a népvándorlás jutott eszembe, vajon ma hol lenne a helyem a nagyvilágban, ha akkor éppen, másfelé indultak volna el az őseim? Hát, most itt vagyok, „valahol” Európában ugyanúgy, mint a gyermekeim is éppen ott vannak, ahol éppen vannak.


Van gyermekem, aki Észak Európában él a házassága révén, vagy, olyan is, aki Dél Európában, de a harmadik gyermekem egy távoli földrészen találta meg a számítását. Én meg itt maradtam Magyarországon, mint egy árva madár, teljesen egyedül, a férjem sajnos meghalt már. A testvéreim is külföldön élnek. Nagyon rossz nekem itt egyedül, de sosem álltam volna a gyermekeim útjába, amikor a döntést meghozták, hogy elhagyják az országot. Hiába hívnak, hogy menjek hozzájuk lakni, az nekem már nem megy. Nemcsak azért nem megy, mert öreg vagyok és beteg, hanem a honvágy miatt se menne már.


Sokszor sóvárgok a gyermekeim és az unokáim után, ritkán találkozunk a nagy távolságok miatt. Ők jutnak eszembe, amikor itt a migránsok ellen hangolják az embereket, hogy elveszik az itteniek kenyerét, miközben csak átutazás céljából töltenének el itt egy rövid időt, aztán mennének tovább. A menekültek nem elégednének meg a magyar 22.800,- Ft/hó segéllyel, főleg, ha egy családban, csak egy segély jár. Lehet, hogy ennél még ott is több a pénz, ahonnan ide menekültek?


A vasfüggöny időszaka is eszembe jutott, hogy mennyire fel voltunk lázadva, amikor a hétköznapi emberek nem hagyhatták el Magyarországot. Micsoda felszabadító élmény volt a magyarok számára, amikor bevezették a „világútlevelet” és átruccantak a családok Bécsbe. Még a nagyszülőket is betuszkolták a hátsó ülésre, a „Gorenje fagyasztó” meg a tetőcsomagtartóra került „potyautasként”.


Ma már világutazók a magyarok, sőt népvándorlók is, de vajon mit szólnának hozzá azok, akik megélhetési népvándorlás céljából külföldre távoznak naponta, egyre többen, ha migránsként kezelnék őket is a befogadó országokban? Hál’ Istennek a gyerekeim ma már sikeresek, megállnak a saját lábukon. Na, nem olyan jól és ügyesen, mint a kormánytagok gyermekei, de sokkal jobban élnek, mintha itthon lennének”.


A postaládába bedobták már a kék füzetecskét is az október 2.-i népszavazáshoz. Sokan már megkaptuk, de fel vagyunk háborodva azon, ami annak a tartalma, mert még azt is meg akarják mondani, hogy nemmel kell szavazni? Van abban a kék színű Brüsszelnek üzengetős füzetben minden, mindenfélével való riogatás. Azt is a tudatunkba vésik, hogy „Európa nem védi meg a határainkat”. Azt is, hogy bevándorlóként 78 millió forint lenne a büntetés, miközben egy magyar emberre 7 évenként csak egy (1) milliós támogatás jut? „Brüsszel kilátásba helyezett büntetése akkora összeg bevándorlóként, amelyért egy magyar ember átlagosan 39 évet dolgozik”. Sőt, azt is írják, hogy: „Brüsszelt meg kell állítani”!


Az jutott eszembe, hogy vajon mi lett volna, ha az én gyermekeimet valaki megállította volna, vagy visszafordította volna a határról és erőszakkal itt tartotta volna, ahol még a menekült sem akar maradni? Vajon boldogok lennének, vagy csak szegényen tengődnének segélyen és munka nélkül? Mindenki megy a nagyvilágban arra, amerre lát, a magyarok is. Ilyen politikával mikor parancsolnak vajon megálljt az Unióban a sok magyar menekültnek, akik a jobb élet reményében kelnek útra?


Én már öreg vagyok, nem tudnék máshol élni, de a gyermekeim meg szeretik az új hazájukat, jól érzik ott magukat. Ők azt mondják nekem, hogy ők már itt nem tudnának élni, ahol meg akarják szabni, hogy mikor mit csinálhatunk, mikor mire és hogyan kell szavaznunk, vagy bólogatnunk?


Valahol Európában, valahol a világban ott vagyunk. Ott, ahol szeretünk élni, ahol ott is maradunk. Haza ott van, ahol a megélhetés is biztosított.


Üzenem Brüsszelnek, hogy az adófizetők pénzén kinyomtatott „kék” füzet nálam, megy a kukába” – búcsúzott a nyugdíjas tanárnő.


http://privatbankar.hu/kozerdeku/betiltottak-a-kormany-nepszavazasos-kek-fuzetet-nem-dobhatjak-be-a-postaladaba-297975